A Chrysos Calva név 2 latin szóból ered. A “Chrysos” (görögből átvett szó) aranyat, a “Calva” koponyát jelent . A 2 ellentétes szinbólum az örökkévalóságot és a mulandóságot jelképezik és állítják egymással szembe.
A zenekar “hivatalosan” 2000. októberében alakult. A banda megalakulásakor Papp Mihály szólógitáros és Sós Zoltán szólógitáros elképzelése az volt, hogy változatos, két gitárra épülő thrash zenét játszanak, mely sikerült is… Ezután még hátra volt, hogy kitöltség a tátongó űrt a zenekar tagsági sorában. Bánszegi Zoltán basszusgitáros, Kiss István énekes és Hárs Péter dobos csatlakozásával ez sikerült is. A zenekar leonyolított nem egy helyi, majd több vidéki turnét is. Időközben két tagcsere történt, mikor is megérkezett Csőke Csaba énekes és Nagy László bőgős. Ergo, a zenekar öt tagú. Zenéjükön hallani, hogy nem ragadnak le egy stílusnál, helyenként még deathos elem is van benne. Szóval igazán változatos!

A demót 2002 nyarán vették fel, Debrecenben. A korongon öt szám hallható az alábbi sorrendben:
- Más világ
- Háború a hatalomért
- Mi sem vagyunk mások
- Sötét páholyban
- Rossz a ledvem

A zene mélyen kimeríti a trash metál fogalmát. Nagyon brutális riffelés, nekem baromira bejött. Az énekre egy szavam sem lehet, Csőke Csaba eszméletlenül érti a dolgát, nagyon otthon van a stílusban. Minden zenész profi, ez nagyon hallatszik a CD-n.
Az első tétel a “Más világ”. A szám egy intró félével indít, aztán egyre gyorsít. A refrénnél egy eszméletlenül magával ragadó gitártéma jön elő, melyre leginkább a spirális szó jut eszembe…
A második -”Háború a hatalomért”- balahogy a kedvencemmé vált, unalmas óráimban gyakran beugrik a
“Háború a hatalomért | Százezrek a nemes célért | Gyilkolnak a harcmezőkön | Véres tetemel a földön”
Most vettem csak észre, hogy önkéntelenül a dal ritmusára rúgdosom a falat a lábammal… Szerintem nem kell elmondanom, mennyire ragad magával az egész CD, holott nem vagyok a trash ádáz híve…
A harmadik a sorban a “Mi sem vagyunk mások”. Sodró gitártéma, a refrén előtt pont elkezd gyorsítani, és az egész dal pörög a visszatérő sorok alatt. A “Sötét páholyban” szám elsőre ugyan nem jött be, mivel túl furának találtam az első pár sor szövegét.. Így, századik meghallgatásra tetszik az eleje is, sőt azt mondom, jobban nem is kezdődhetne… A dal egyébként sokkal lasabban indít a többihez képest, de a felgyosuló gitár itt -is- felélénkíti az egészet. Viszonylag hosszú ideig nem hallható semmilyen szöveg, aztán egyszercsak mint a kalapács, beüt az emebr fejébe, aki meghökkenve mered maga elé, hogy “Uram atyám, ez aztán király”. Az utolsó számnál a “Rossz a kedvem”-nél nem kell várni a zúzós gitár felbukkanásáig, azzal indít egyből… Egyébként egy nagyon szép gyöngyszem ez a dal, nekem a második nayg kedvencemmé vált. A szám egyre lelassul, majd a végén szinte visszaviszi az embert a hétköznapokban… Kb 5 percel utána vettem észre, hogy vége a számnak.

Összességében egy halál profi csapat -szerintem. Szövegeik nem kimondottan az élet rózsaszín oldalát festik le, de itt szerintem senki nem várja ezt…