A Pantera felbomlása és Phil Anselmo meg nem erősített halálhíre után végre eljött a Dimebag Darrell és Vinnie Paul által alapított Damageplan számára a debütáló lemez megjelentetésének legjobb időpontja. A srácok beszervezték a korábban Halfordnál éneklő Patrick Lachmant, aki ugyan jó-jó, de kevés. Lendületes metál számok, alapvetően sajnos a Pantera zeneiségét próbálják továbbvinni, ám sokkal jobban fájlalom –mint Pantera rajongó- látni és hallani azt, hogy a világ egyik legbefolyásosabb zenekarának egykori gitárosára és dobosára mekkora hatást gyakorolt a modern metál, és mennyire el tudtak távolodni az egykori gyökerektől. Tovább»

A progresszív rock kedvelőinek a zenekar neve beszédes kell hogy legyen. A történet igazából 1995-re nyúlik vissza, mikor a debütáló lemez megjelent, “Songs From The Lions Cage” címmel. Egyetlen egy koncertalbumot adtak ki, a Welcome To The Stage-et, ‘97-ben. De térjünk vissza a banda ötödik stúdióalbumára! A zenéjük számomra ugyanazt jelenti, már évek óta, úgyhogy egyre komolyabb elvárásokkal szemlélem a sorra megjelenő lemezeket. Tovább»

A zenekar története 2002-ben kezdődik, ám az alapító tagok, Bajusz Péter és Mezey Balázs csak egy évvel később egészültek ki a teljes mai felállással. A 2003-ban megszületett Dystopia zenekar -Laczi Gábor énekes, Bajusz Péter basszusgitáros, Vári Gábor szólógitáros, Mezey Balázs gitáros és Hajnal Gábor dobos- a kötelező köröket természetesen lefutották, így a kis fellépések, motoros találkozók, a többi pedig minden zenész számára ismerős. 2004 márciusában aztán rögzítették a szóban forgó felvételt, amin 3+1 tétel kapott helyet. Három saját, plusz egy, a Megadeth A Tout Le Monde tételének átdolgozott verziója került fel a korongra. Tovább»

A CsakazértiS nagyjából 2001. óta próbálja kimeríteni a Rap&Roll fogalomkörét, véleményem szerint igen látványos sikerrel. Nem kevés amatőr zenekar demójával találkoztam az utóbbi időben, és hát mit mondjak, egyszerűen tragédia, hogy egyesek mit ki nem mernek adni a kezük közül. (Habár láttam már őket élőben is, és tetszettek), a CsakazértiS Cirkusz című albumához is nagyjából így álltam hozzá. Tovább»

A zenekar 1999-ben alakult, Nyíregyházán, ám a mostani, és azt kell, hogy mondjam igazi arculatát később érte el. A legmarkánsabb jegy kétségkívül a női ének, Fodor Zsuzsi tolmácsolásában, aki iszonyatosan tiszta hangjával és eszméletlen színpadi mozgásával már az első, általam elcsípett bulijukon megfogott. Persze közhelyes azt kijelenteni, hogy mennyi jó banda van az undergroundban, szinte teljesen ismeretlenül, most mégsem állhatom meg… ha Magyarországon nem ott tartana a zenei -meg egyáltalán a mindenféle- kultúra, mint most, akkor a Dustnak már régen a rádióból kellene bömbölnie a sok papírpöcs popzenekar helyett - lásd a tévében… all for love, és társai. Tovább»

4 elszánt legény a csizmás félszigetről körülülte a nagy sárkányfejes asztalt, felcsapta nagymama receptkönyvét - amit annak idején már majdnem minden power metal csapat szamárfülesre lapozott - és szó szerint követve minden utasítást, összekotyvasztott belőle egy albumot. Ez lett a Time For Expiation; egy lemez, ami az égvilágon semmi újat nem fog mutatni senkinek, aki csak egyszer is belekóstolt már a gyorsabb ritmusú fémzenébe. De azért, nem olyan vészes a helyzet, mert amit összedanoltak jól van összedanolva, csak éppen meglehetősen….áááátlagos. Tovább»

Bizony a Dragon Lord neve sem biztos, hogy ismerősen cseng a hazai heavy / power metal híveknek, annak ellenére, hogy a spanyol banda 2002-ben egy elég tökös lemezzel próbált bemutatkozni. Ennek akkor több akadálya is volt, hisz először leszerződtek a Limb Musichoz, ám a németek nem viselték gondjukat, így a spanyol Goi Musichoz igazoltak át, akik viszont hajlandóak voltak újra kiadni az ezres példányszámban nyomott debüt lemezt, valamint még háromra szerződést kötöttek. Kétségtelen, hogy nem amatőr zenészekkel állunk szemben, amit az is erősít, hogy a zenekar sikeres helyi társulatok tagjaiból állt össze 1997-ben. Tovább»

Ian Parry, a kettéfűrészelt óriás nem az a fajta énekes, aki túl sokáig bírja egy helyen. Közel 20 éves pályafutása alatt megfordult már a Hammerhead, az Elegy, a Vengeance és az Aryeon - hogy csak az ismertebbeket említsük - együttesekben is, azonban ez sem volt elég neki és önálló projektre határozta el magát. Ismert, javarészt volt zenekaraiból verbuvált tagokat gyűjtött maga köré és 1999-ben Consortium Project I. néven kiadták első közös lemezüket. Tovább»

Az olasz Disarmonia Mundi még 2000-ben rögzítette első nagylemezét, melyet már akkor is maguk kevertek és produceltek, ezen jó szokásukat a Fragments Of D-Generationnél sem megváltoztatva. Kétségtelen, hogy az ország nevét hallva az ember nem egy dallamos death korongot vár, de fő a meglepetés. Zenéjükre leginkább a svéd vonal, elsősorban a Soilwork volt hatással, ami nem is csoda, hisz a Soilwork énekese, Bjorn Strid kapta meg a mikrofont. Tovább»

Egy mitchigani zenekar első nagylemezéről van szó. A Dirty Americans név már eleve arra utal, hogy valamiféle piszkos, amerikai rockzenét szeretne játszani a banda. A borítót szemügyre véve nekem rögtön egy western film jut eszembe, mindenféle rózsa, meg pillangó, kártya, és hasonló motívumokkal megtűzdelt grafika, és a zenekar neve is ilyen stílusban van ráírva. Csak az vele a probléma, hogy a lemezcím betűtípusa, és az egész borító színei (lila, pink, citromsárga) engem sokkal inkább a ‘60-as évek hippi-korszakára emlékeztet. Össze kellene hangolniuk ezt a két elemet, mert így elég hülyén néz ki. Tovább»

Az eleinte szimplán Dust néven nyomuló zenekar a 2000-ben megesett alapítást követően 2002. elején már Dim Vision néven koncertezett. Debrecenből indultak neki a nagyvilágnak ezzel a tavaly decemberben, Dészolon rögzített, öt számos demóval. Ugyan ez az első életjelük, de már így is szerepeltek például a Shock! Fesztiválon, olyan zenekarok előtt, mint a Christian Epidemic és a Sear Bliss. A felvételek óta a banda soraiból távozott Ványi Lajos gitáros, így most a Suta Bence (ének) – Varga Sebestyén (dob) – Lukács Máté (gitár) – Máthé András (gitár) négyesfogattal találkozhatnak az érdeklődők. Nem ma érkezett meg a CD, ezért elnézést is kérek, ugyanis a kritika kicsit csúszott a megígérthez képest – a saját hibámból kifolyólag. Tovább»

Az osztrák ötös második EP-je már több hónapja itt fekszik nálam. Megragadott az energikusságuk, az erejük, de valahogy semmi újat nem tudtam felfedezni bennük. Amíg el nem felejtem leírom, hogy az olasz Kiju mellett ők is fellépnek a második heavymetal.hu fesztiválon! Előd hiányában nem tudom semmihez sem hasonlítani az anyagot a zenekar eddigi munkásságában. Az viszont biztos, hogyha megtalálják saját útjukat, akkor nagyon nagy jövő elé néznek. Tovább»