Bizonyára még mindenki emlékszik, hogy az Alien Ant Farm mekkora sebességgel robbant be a zenei köztudatba a Michael Jacksontól átvett Smooth Ciriminal számával, melynek kópiáit bizony a zenetévék is hasadásig jászották. Szinte pont két éve jelent meg a debütáló lemez, s azóta bizony sok minden történt a csapattal. Az ember jogosan kételkedhetett egyáltalán a további fennállásukban is, mikor 2002-ben Spanyolországban buszbalesetet szenvedtek, ahol a sofőr meghalt, a zenekar több tagja és a roadok pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. Dryden Mitchell, a zenekar frontembere nem tétlenkedett sokáig, és nyaktörése ellenére elkezdte megírni az új tételeket, melynek eredménye a mostani, mindent elsöprő TruAnt lemez!

A dallamos pop-punk zenekar ismét egy olyan anyagot tett le az asztalra, ami után a műfaj kedvelői jogosan vágyakoztak mindezidáig. Első szembetűnő dolog a borító, ami ugyan megvalósítás terén nem nagy durranás, de az ötlet valami zseniális! Mint egy kis iskolai füzet, a lapjai csíkozottak, még a borító hajtása is oda van nyomtatva, sőt, tanári értékelések, osztályzatok, rajzok, meg a többiek.

A kezdő 1000 Days a maga kicsit Alice In Chainses stílusával bizony elég komoly meglepetést keltett bennem, ismerve a banda eddigi munkásságát. Összevetve a 2001-es és 2003-as lemezüket általában elmondható, hogy a srácok érettebb zenét játszanak, megőrizve ugyanazt a fiatalos lendületet és zsenialitást, ám mostmár egy kis helyenkénti komorsággal fűszerezve - melynek tudatában bizony elég felkavaró tud lenni a spanyolos Tia Lupé nóta.

A kedvencem lett a negyedik, Glow című tétel. Főként gitár szól csak, de több hangszer is belép a refrénnél, ami teljesen rákekszik a dallamra. Dallamos, igazi amerikai rádiós rockzene, de abból a nagyon jó fajtából! Nemtudom Ti voltatok-e már úgy, hogy egy-egy tételt naponta minimum tízszer meghallgattok, míg a többit egyszer sem… de… szóval most én estem ebbe a csapdába, ha-ha!

Szerencsére, vagy sajnos nem tudtak szó nélkül elmenni a buszbaleset mellett, így nem egy szám íródott a lemezre, melyek egy komorabb, visszahúzódó, szorongó belső világról árulkodnak, mindenféle poén és mellébeszélés nélkül, komolyan. Ezen tételek veszettül eltaláltak, és bőven elfoglalján a második-harmadik helyet, persze a Glow után.

Aki kíváncsi egy jó kis szórakozásra, néhány hullámvölgyel, az szerezze be ezt a korongot! Végre egy olyan lemez, aminek nem csak az első és utolsó száma kiváló, hanem a közte lévő tíz is!!!

esgé