A progresszív rock kedvelőinek a zenekar neve beszédes kell hogy legyen. A történet igazából 1995-re nyúlik vissza, mikor a debütáló lemez megjelent, “Songs From The Lions Cage” címmel. Egyetlen egy koncertalbumot adtak ki, a Welcome To The Stage-et, ‘97-ben. De térjünk vissza a banda ötödik stúdióalbumára! A zenéjük számomra ugyanazt jelenti, már évek óta, úgyhogy egyre komolyabb elvárásokkal szemlélem a sorra megjelenő lemezeket.

A mostani egy concept album lett, azaz egy történet köré építették fel a szövegvilágot. A dalok a jövőről szólnak, egy megmentőt keresnek arra az időre, aminek már most érezni baljós jeleit. Az események teljes megértésében az is segíthet, hogy pár hónap múlva megjelenik a “Contagium” és a “Contagious”, melyeken remixek, képek és egyéb extrák lesznek. A korong egy exkluzív digipackban is meg fog jelenni. Igazán tökös lemez lett ez! Nagy szerepe volt ebben Mike Stobbietnek és Simon Hanhartnak. Az előző úrral már a “Songs From The Lion’s Cage”, az utóbbival az “Immortal” idején dolgoztak együtt.

Egyértelműen az eddigi legjobb: az összesen 16 szám egy igazi zenei utazásba invitálja a hallgatót, egyedül azt sajnálom -pont az anyag nagyszerűsége miatt-, hogy nem toldották meg az elején egy intróval. Ez a legkisebb gond.

Rob Sowden énekhangjánál jobb ide nem is jöhetne. Mikor kell kissé karcos, ha kell kiadja a magas hangokat is, de általában jellemző az énekstílusára, hogy nagyon kellemes. A “Painted Man” egy nagyon jól összehangolt gitár, dob taktussal indít, elementális erővel, majd kórussal. Ezt a szerzeményt követi a “This Way Madness Lies” című instrumentális szerzemény. “Spectre at the Feast” a kedvencemmé vált. A leglíraibb dal, már-már földöntúli világba cseppen az ember a szinti segítségével.

A másik két instrumentális szerzemény az “On The Box” és a “Riding The Tide”. A “Specre at the Feast” szerzemény után a “Never Ending Night” visszavezet a korongra inkább jellemző zenei világba, a közepes tempójú gitárjátékával, váltakozó ritmusával, zseniális gitárszólójával.

“This brave new world
Has fallen and decayed
Are there no heroes,
Just men with feet of clay?”

esgé