A svéd Axenstarról eddig nem sok hír jutott el hozzám, leszámítva azt, hogy a Far From Heaven a második nagylemezük. Ilyen előélettel tettem be a krongot a lejátszóba. Nem vártam sokat, hisz mindenki tudja, hogy a heavy-speed metal ma milyen szinten éli „második aranykorát”, melynek következtében kisebb kiadók gyakran bevállalnak zeneileg nem túl izgalmas, de dallamosságuk és epigonságuk miatt eladható muzsikákat. Az Arise Records azonban most jól beletrafált: az öt tagú csapat ugyanis egy hihetetlen jó –el sem hiszem!- második anyaggal rukkolt elő, persze a fent leírt stílusban.

Mégis van bennük valami, valami, amitől nem lesznek unalmasak két nóta után, de talán ami a legfontosabb: hogy egyre feljebb akarom tekerni a hangerőt! Először is itt van a szerzemények nagyrészéért felelős Thomas Eriksson gitáros, aki a második Infernal Angelben olyat gitározik, hogy majdnem elájultam. Arról már nem is beszélve, hogy a tolla alól hihetetlen, a jó értelemben vett slágeres szerzemények, kegyetlen dallamok, harmóniák kerülnek ki. Kétségtelenül az egyik legjobb a Blind Leading The Blind és a Don’t Hide Your Eyes, az utóbbiban azonban elfért volna még néhány karizmatikusabb kiállás – és itt el is érkeztünk a legnagyobb hibához, ami a tényleg szépen megszerkesztett albumon néha zavaró. Magnus Winterwild szintis-énekest sem szabad kihagyni, főként orgánuma – bár az Abandonedben nyújtott szintitémája sem semmi – miatt, ami jelenleg a hasonló bandák közt az egyik legjobbnak minősült; a magas hangokba ugyanolyan magabiztosan és erősen mászik fel, mint a mélyekbe, nulla hamissal! A címadó Far From Heaven szintén egy nagyon jó darab, amit talán ott tudtam a legjobban lemérni, hogy a refrénje elsőre bennem maradt. A Death Denied szintén egy kiemelendő szerzemény, ám a legvégén ott figyel a Northern Sky, ami a csapatot egy teljesen más irányból mutatja meg. A dallamos és kemény riffek, a gyors, technikás, power-heavy keveréken túl érvényesül itt a legdurvább banda írja a legszebb lassú számot, folytatva a lemezen oly sokszor felbukkanó szabadság témakört.

Talán már mindenki számára kiderült, hogy nekem nagyon tetszik ez a lemez, s amennyiben a Axenstar így folytatja, két-három hasonlóan profin megszólaló kiadvány után könnyen lehet, hogy a műfaj új reménységeiként fogjuk őket aposztrofálni. Mindenkinek javaslom, akit csak egy picit is megérintett a dallamos heavy/power metal, hisz be fog jönni! Addig is marad a Far From Heaven hihetetlen zsenialitása, gyönyörű borítója, Thomas elvarázsoló szövegei és Magnus énektémái.

esgé