A CsakazértiS nagyjából 2001. óta próbálja kimeríteni a Rap&Roll fogalomkörét, véleményem szerint igen látványos sikerrel. Nem kevés amatőr zenekar demójával találkoztam az utóbbi időben, és hát mit mondjak, egyszerűen tragédia, hogy egyesek mit ki nem mernek adni a kezük közül. (Habár láttam már őket élőben is, és tetszettek), a CsakazértiS Cirkusz című albumához is nagyjából így álltam hozzá. És hatalmasat csalódtam! Ugyanis profi munkáról van szó, friss, új, fiatalos, kreatív ötvözete a rapnek és a rocknak. Aranyos kis intróval indít a lemez, szinte kihagyhatatlan fordulat volt a “cirkusz-fílinghez”. Az első szám, a címadó Cirkusz igen eklektikusra sikeredett, a maga már-már funkyba hajló basszustémáival (a basszusgitáros munkásságát itt külön kiemelném), a zúzós, hc-s gitárokkal, a ganxsta rapre hajazó szövegvilággal, a szkreccsel és a perkarésszel. Személy szerint ez a kedvencem, mindent elmond a zenekarról, nagyon lendületes. A Benned él egy lassabb, befordulósabb szerzeményként indul, majd később begyorsul, míg az Egy megmarad végig középtempóban. Szövegileg tipikus, lázadozós, odamondogatósos, társadalomkritikusos rock’n'roll lemez, ebből a szempontból viszonylag könnyen emészthető. Viszont zeneileg nagyon össze van rakva!

Legközelebb picit jobban oda kell figyelniük a hangzásra, mert az nem épp tökéletes (de még így is sokkal jobb mint az átlag, sajnos), illetve vigyázniuk kell, hogy ne keverjék túlzottan a hangzásokat, stílusokat, mert könnyen áteshetnek a ló túlsó oldalára. Egyébként csak itt, csak most, csak Nektek, CsakazértiS!

Nóra