2005.11.20. | 21:40
Igazából tényleg nehéz lenne a bandát stílusilag besorolni, ahhoz, hogy “piszkos amerikai rockbanda” legyenek, hiányzik valami. Talán nem elég lendületes a zene. Hiányolom az egészből a gitár-szólókat, nagyon kevés van, és az sem éppen a csúcs. Tudom, hogy minden lehetőség adott volt számukra, épp ezért kell felrónom a hangzás hiányosságait. Nem arról van szó, hogy rosz, de mégsem tökéletes, jobbat vártam! Ezen mindenképp javítaniuk kell! Leginkább az RHCP-hez, vagy Kid Rock-hoz tudnám Őket hasonlítani, mondjuk a Red Hot Chilli Peppers-ékhez max. csak az énekhang hasonlósága, meg a hangulat miatt. Nóra Kapcsolódó cikkekTag felhő
zenekar
Interjúk
progresszív
új
zene
Hírek
new
hardcore
metál
Videók
heavy
koncert
Gyöngyvér
gitár
Koncertbeszámolók
music
lemez
avalon club
metalcore
Sziget
news
Pinceszínház
videó
Programajánlók
fesztivál
Lemezajánlók
Magyarország
death metal
punk
black metal
budapest
2008.
youtube
Reflektor
2009
Pecsa
magyar
A38
Avalon
album
rock
death
|

Egy mitchigani zenekar első nagylemezéről van szó. A Dirty Americans név már eleve arra utal, hogy valamiféle piszkos, amerikai rockzenét szeretne játszani a banda. A borítót szemügyre véve nekem rögtön egy western film jut eszembe, mindenféle rózsa, meg pillangó, kártya, és hasonló motívumokkal megtűzdelt grafika, és a zenekar neve is ilyen stílusban van ráírva. Csak az vele a probléma, hogy a lemezcím betűtípusa, és az egész borító színei (lila, pink, citromsárga) engem sokkal inkább a ‘60-as évek hippi-korszakára emlékeztet. Össze kellene hangolniuk ezt a két elemet, mert így elég hülyén néz ki. A CD címkéje sárga, és egy hatalmas pillangó van rajta; szerintem szép! Összesen 13 tracket tartalmaz a lemez, hát nem babonások, az biztos! A második számot, a Car Crash-t már két hallgatás után elkezdtem dúdolgatni, azt hiszem, erre szokták mondani, hogy fülbemászó?! Ez egy viszonylag gyorsabb, kemény nóta. A címadó dal, a Strange Generation is lendületes, fülbemászó, könyen megjegyezhető refrén, satöbbi, ahogy az már a címadó daloknál lenni szokott. A negyedik Burn You Down viszont egy lassúbb szám, pontosabban a refrén alatt dallamos (és tényleg hippikorszak-hangulata van!), a többi résznél pedig bekeményít. Ez eleinte tök jól hangzik, viszont a vége felé már nagyon unalmas az egész. A Dead Man-nek pedig indiai zene beütése van. A legutolsó, We Were Young-ban szinte végig torzítatlan gitár hallható, lassú, nyugis kis dalocska.
