Bizony a Dragon Lord neve sem biztos, hogy ismerősen cseng a hazai heavy / power metal híveknek, annak ellenére, hogy a spanyol banda 2002-ben egy elég tökös lemezzel próbált bemutatkozni. Ennek akkor több akadálya is volt, hisz először leszerződtek a Limb Musichoz, ám a németek nem viselték gondjukat, így a spanyol Goi Musichoz igazoltak át, akik viszont hajlandóak voltak újra kiadni az ezres példányszámban nyomott debüt lemezt, valamint még háromra szerződést kötöttek. Kétségtelen, hogy nem amatőr zenészekkel állunk szemben, amit az is erősít, hogy a zenekar sikeres helyi társulatok tagjaiból állt össze 1997-ben. A Dragon Lord sem fogja megváltani a világot, de azért sok könnyet sem kell hullatni értük. Zenéjük teljesen kellemes power-heavy egyveleg, de nem lóg ki a maszlagból. A kezdő tétel, a Kamikaze például kimondottan idegesítő. Nem értem, hogy Samuel hogy tud ennyire alul teljesíteni ének téren az olyan dalok mellett, mint pl a Dive. Apropó Dive. A címadó egyébként az egyik legkellemesebb, igazi, hamisítatlan, ősi metál olyan bandák nyomdokaiban, mint a Gamma Ray és az Edguy (- vajon miért készültek a német piacra?). Van még néhány meglepően jó dal, mind például a Power Of The Chain, a No Time To Cry, az akusztikus Requiem és az I’ll Fight.

A Battle Of Drumsmellett sem lehet szó nélkül elmenni, hisz szűk két és fél percet töltöttek meg egy dobszólóval, ami mellesleg nem is lett olyan rossz, sőt… Mindent egybevetve azonban néha még ez is kevés. Akik szeretik ezt a fajta műfajt, azok számára egy közepes erősségű lemezként lehet, hogy tetszeni fog, de senki ne próbálja meg velük megszeretni a heavy témákat. Hetes.