4 elszánt legény a csizmás félszigetről körülülte a nagy sárkányfejes asztalt, felcsapta nagymama receptkönyvét - amit annak idején már majdnem minden power metal csapat szamárfülesre lapozott - és szó szerint követve minden utasítást, összekotyvasztott belőle egy albumot. Ez lett a Time For Expiation; egy lemez, ami az égvilágon semmi újat nem fog mutatni senkinek, aki csak egyszer is belekóstolt már a gyorsabb ritmusú fémzenébe. De azért, nem olyan vészes a helyzet, mert amit összedanoltak jól van összedanolva, csak éppen meglehetősen….áááátlagos. A borító megint nem tetszik, de szerintem ez senkit nem érdekel, szóval ezzel ezt a részét letudtuk. Az intro az Ancient Voice, azaz ősi hang név alatt fut, amit viszonylag alacsony költségvetésből és kreativitási szinttel fundálhattak ki; valami időtálló bölcsességet lassítottak le jó mélyre és félelmetesre, fújtak alá egy kis sárkányleheletet oszt kész. Na de ami utána jön! Komolyan mondom, az egyik legbabább power szám, amit valaha hallottam! Le is írom a címét, mert megérdemli: Eternal Sinner. Rohadt maradandó refrénnel és tényleg nagyon korrekt felépítéssel. Utána viszont üresjárat, kiszámítható riffek, stb. Mindegy, aztán még egy nóta, amiért tényleg érdemes meghallgatni a cédét; Free Land Nem hintik a humuszt, a basszus tolja a fejedbe az anyagot, az ének meg egészen csudajó. Aztán újra felejthető részek a zárásig. Ennyi.

Hogy miért, miért nem mernek egy kicsit beújítani, új hozzávalókat keverni a muzsikájukba, nem értem. Pedig van bennük spiritusz, biztos vagyok benne, hogy a következő lemezüktől minden power fanatik meghasal majd! De ettől még nem. Ha létezik nagyszerűen középszerű csapat, akkor a srácok az első sorból integetnek vissza nekünk.

Ui: Azért vannak biztató jelek is. Max Aguzzi tökös kis énekhangja a Dragonhammer erőssége lehet a jövőben. És a körszakáll is egészen jól áll neki.