A zenekar története 2002-ben kezdődik, ám az alapító tagok, Bajusz Péter és Mezey Balázs csak egy évvel később egészültek ki a teljes mai felállással. A 2003-ban megszületett Dystopia zenekar -Laczi Gábor énekes, Bajusz Péter basszusgitáros, Vári Gábor szólógitáros, Mezey Balázs gitáros és Hajnal Gábor dobos- a kötelező köröket természetesen lefutották, így a kis fellépések, motoros találkozók, a többi pedig minden zenész számára ismerős. 2004 márciusában aztán rögzítették a szóban forgó felvételt, amin 3+1 tétel kapott helyet. Három saját, plusz egy, a Megadeth A Tout Le Monde tételének átdolgozott verziója került fel a korongra. Mint a mellékelt biográfiából kiderült, a srácok már a kezdetekkor is igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni a feldolgozásokra – ahogy ezt mindenki más teszi. Apropó bemutatkozás! Az első dicséret, ami feléjük száll, az mellékelt floppy. Nem vitték túlzásba, mégis az első banda, aki sikeresen megtalálta a giccs és a kevés kategóriák közti aurea mediocritast, mármint a mellékelt infó anyag tekintetében.

Zenei hatásokként alapvetően a Metallicat és az ihlető erőt, a Dream Thetert emelném ki. Persze azért nem kell itt valami torz keveredésre gondolni. Néhol nagyon kellemesen bukkannak fel a DT-i riffüzem kellékei, de ugyanúgy jelen vannak a Metallica harapós, csípős gitárjai is. A kezdő Mental Prison az egyik legjobban eltalált szerzemény. Borongós bevezető után egy kellemes szinten begroovozott zene tárul elénk, igazi kiábrándultságot sugározva. Ami már itt szembetűnik, és sajnos végig jellemző, hogy a gitárok kicsit (tényleg kicsit, nem vészes) halkak, viszont az énekes srác angol kiejtése már közel sem ilyen kis probléma. Ezen sürgősen javítani kéne, valahogy pont a Dög marad ki a produkcióból, így például annyira bután jön ki a Kill Your Reflectionsban a …So get the fuck out of my life!… sor. Itt épp valami szét… a fejed attitűd hiányzik, az egész annyira erényes! Az egyébként elég jól kinéző weblapról leszedtem az összes elérhető koncertvideót és valahogy ezek után is az előző érzés volt bennem. Üzenném az egész zenekarnak, hogy tessék levedleni a gátlásokat, megőrülni, meghalni a színpadon. Az arra való : - )

Ettől függetlenül azért tetszett a harmadik, Kill Your Reflections című darab, de minden tényleg nem lehet tökéletes. A Welcome To The Game is egy nagyon jó elgondoláson alapul, a refrénnél lévő rész kimondottan tetszik, de a probléma az, hogy nem jön át elég karakteresen.

Lehet, hogy negatívnak tűnik az, amit írtam, pedig nem az. Alapvetően tetszik a Dystopia zenéje, bár néhány betegséget még ki kell gyógyítaniuk magukon ahhoz, hogy előrébb léphessenek. Például a néhány klisés, Dreames riffet (amikért fáj a szívem, mert jók, de sajnos túl sokan lemásolták már), az angol kiejtést (ezt a legégetőbb, nem annyira vészes, de ha már angol, akkor ne hunglish legyen!), valamint még mindig az ének terén azt a bizonyos keménységet bele kell tuszkolni a torokba. Azt hiszem, ha a fent említett dolgok javulnak, akkor egy igazán ígéretes társulattal állunk szemben. A sok whisky-kóla segít, érdesíti a hangot, Charlie is megmondta.