Vannak dolgok - nem csak a heavy metalban -, amit nem lehet túlszárnyalni. Vannak zenekarok, emberek, akiknek viszont sikerül. Az Evergrey is közéjük tartozik, sikerült egy olyan mesterművet lerakniuk az asztalra, amihez már régen lehetett szerencséje a metalközönségnek.
Meglátva a borítót, egyből megigézett. Oldalt katolikus kereszt, erdő, gyülekezet, egy imádkozó lány - montázsban, s az előtérben egy ordító szőke hajú 8-9 év körüli kis srác. Egyszerűen nem találok szavakat arra, hogy milyen nagyszerű ez az album - valami új, mégis a hagyományos elemkre építő, ugyanakkor egyedi hangzású, rendkívüli muzikális tudással megáldott zenészekről van szó. Talán nem csoda. A kezdő dal a “The Great Deceiver” egy iszonyat gitárral, valami kegyetlen energiával száll bele az agyunkba, hogy előkészítse a kicsit depressziós hangzatú “End of Your Days”-s, a maga gyönyörű, karcos, éles énektémájával. “So here we are, the end of your days”. “Nem concept lemezt csináltunk” - hárítja el a feltételezést a csodás torkú Tom S Englund (ének). a “Recreation Day”, azaz a címadó dal a maga kicsit erősebb szintis kezdő témáival, elszállós, himnikus refrénjével örökre belopta magát a szívembe. A “Visions” nótában olyan gyönyörű gitárszóló fültanúi lehetünk, mely az egész anyagon egyedülálló. Az “I’m Sorry” feldolgozást tiszteletként rakták fel, egy Dilba nevű svéd előadónak. “Ezt a dalt játszották legtöbbet a svéd rádiókban. Eredetileg egy pop ballada, de úgy gondolom sikerült más dimenzióba átrakunk”. Ami igaz, az igaz, gyönyörű nótából egy még szebbet, még gyönyörűbbet - ha lehet - készítettek. Egyszerűen fantasztikus! Az utolsó előtti, azaz tizenegyedik szám, az “Unforgivable” dalt valami kegyetlen szemrehányó, panaszos hangnemben képes énekelni a vokalista: a dal “egy fiú hányattatásairól szól. Azokról a hányattatásokról, melyeket a katolikus egyház okozott neki. A borító is erről szól. Egyébként gondolkoztunk rajta, hogy eköré építsük a lemezt, de aztánelvetettük az ötletet”. Egyszerűen meseszép ez a szám, úgy, ahogy van. Az utolsó, “Triology Of The Damned” -et eredetileg csak a japán kiadásra akarták rárakni, de sokan mondták, hogy inkább rakják föl bónuszként - így kaptunk ajándékba egy kilenc perces színtiszta utazás a heavy és a progresszív metál arany középútján.

Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni az érzést, ami arra készteti az embert, hogy naponta tízszer-húszszor meghallgasson egy albumot - csak egy szóval lehet mindent megmagyarázni: tökéletes. Ez az album, a CD, a borító, minden együtt úgy alkot maradandót a rocktörténelemben, ahogy van. A zenekarnak megérte 6 hetet a stúdióban tölteni, 32 órákon keresztül nem aludni… aki ilyet tud kiadni a kezei közül az csak megbecsülésre érdemes.