Hihetetlen, hogy ez az öt tagú svéd máguscsapat az In Search Of Truth 2001-es megjelenése óta csak mesterműveket képes produkálni. Tavaly, mikor megjelent a Recreation Day anyag, el sem tudtam hinni, hogy ezt felül lehet szárnyalni; pedig John Englund és csapata ezt tette a The Inner Circle diszkkel. Igazi, vérbő, gyilkos megszólalású prog és heavy elemeket vegyítő zenéjük bizonyára minden szívbe belopja a banda nevét. Az első, ami kapásból feltűnt, hogy még a külföldi társulatok anyagait nézve is kimondottan jól szól! Talán nem véletlen, hisz a producerkedést ismét John Englund énekes és Henrik Danhage gityós ragadta magához, csakúgy, mint a szintén elképesztő Recreation Day esetében. Az első alkalom, hogy a zenekar új dobosa stúdióanyagon mutatkozzék be: John Ekdahl, a dobtechnikusból lett tag tavaly érkezett Patrick Carlsson helyére. Nem is véletlen, hogy ott ül: hihetetlen pontos dobolás, mellesleg a dobra is vonatkozik az az elképesztő megszólalás! A tört dobhangoktól kezdve a karizmatikus, kicsit speedesekig tényleg minden kijön a srácból.

A Recreation Dayhez képest a legfontosabb változás alapvetően a koncepcióban van. Még a 2001-es korong is valamiféle miszticizmust, bezártságot, elvontságot sugallt, ami jelen esetben inkább rárakott még pár pluszt John amúgy is világfájdalommal fűtött énekhangjára. Persze itt is jelen van az a kikiáltok a világba a fájdalomtól, az az egyszer minden elmondok érzés, ami már az előző cédén is annyira megfogott. A női vokállal megtámogatott In The Wake Of The Warytól a –zseniális!- hegedűvel megspékelt The Essence Of Convictionig minden nóta egytől egyig tíz pontos. Azonban nem csak a feszes, gyors (már ha náluk lehet ezt mondani…) tempókban maradandó a diszk: itt van ugyanis a pályafutásuk minden bizonnyal legszívszaggatóbb és legszebb lírikus dala is.

Főleg az utolsó szám, a nagyzenekarral megáldott When The Walls Go Down rejt magában valami Isten felé perlekedő, vitázó hangnemet, mint Ady költészete: szemrehányás és számonkérés, üvöltés és torzítás: néhány mondatban rajzolódik ki egy emberi sors hiábavalóságának rövid, fájó története. A lemezt kötelező beszerezni. Aki szeretei a progresszív dolgokat annak azért, aki szereti az elvont, érzelemdús témákat, annak azért: egy szó mint száz, kétségtelen, hogy az Evergrey pályafutásának eddigi legjobb lemeze a The Inner Circle.