1998-ban két testvérpár alapította a zenekart, aztán a mindenkinek ismerős próbák, egy évvel később a koncerteken a Machine Head, Fear Factory feldolgozások mellett 6-8 saját nóta is becsúszott a repertoárban. ’99 végén kiadták „Part I.” címmel az első életjelüket, majd 2002-ben beszállt Domán Gabi -hozott egy kis súlyosságot is zenéjükbe-, akinek a helyére 2003. januárjában az ex-Remorse énekes Varga Laci érkezett. Az első hanganyaguk jó fogadtatásra talált, mind a média, mind a közönség részéről, és nem egy fesztiválon is felléptek ennek eredményeként. A mostani anyaguk az „Ég felé” címet viseli, összesen négy számmal, és egy szuper multimédia melléklettel.

A hangzás sajnos nem tökéletes, de mindenki beláthatja, hogy egy ilyen korongnál ez nem is létfontosságú. Az első két tétel magyarul szó, és bevallom, nekem jobban is tetszenek. A „bűn-be-es-tem!” egy igazi döngölős nóta, jól eltalált kis dallamossággal; őt követi a címadó „ég felé”, a maga gyilkos tempójával, változatosságával. A „’not my life” zárja a CD-t… Nagyon nem tudok róla mit mondani, meg kell halgatni. Szerintem öl.

A multimédia rész érdemel némi említést, ugyanis rendesen meg lett csinálva. Biográfia, szövegek, több tucatnyi kép a zenekar fellépéseiről, kategorizálva, és három bónusz mp3, a „nem érted…”, a „lázban” és a „rossz helyre születtem”.

Kicsit talán igazuk van azoknak, akik sokallják a mai keménykedős bandákat, bár a Flashback mindenképpen egy érdekes színfolt közöttük. Feltéve, hogy az ember nem megy el mellettük legyintve, hanem megpróbálja Őket megérteni. Ennek első lépcsőfoka lehet, hogy elmész a www.flashback.ini.hu címen található weblapjukra.