Három dán veterán, Torben Askholm, Morten Sorensen és Jesper M. Jensen nevéhez fűződik az Anubis Gate megalapításának ötlete. Nem véletlen a veterán kifejezés, hiszen a muzsikusok átlagéletkora közelít a 40-hez, tehát nyugodtan feltételezhetjük, hogy valamennyi zenei tudás és tapasztalat már áll a tagok mögött. Ez így igaz egyébként, jó néhány bandában megfordultak már, de együtt, ezzel a névvel és ebben a felállásban a Purification a legeslegelső albumuk.

Vannak olyan együttesek - mostanság egyre többen - melyeknek stílusát csak kínkeservesen, négy-öt jelző halmozásával lehet többé-kevésbé meghatározni. Ez a jelenség általában abból fakad, hogy a zenészek mind újabb és újabb műfaj stílusjegyeit igyekeznek belezsúfolni dalaikba, amitől komplexebb, színesebb, az újdonság erejével ható végeredményt remélnek. Ez sok esetben sikerül is, ott van példának okáért a komolyzenei elemekkel operáló Therion, melyet én személy szerint az egyik legjobb metálbandának tartok, vagy mondjuk az In Extremo, a Skyforger és a Korpiklaani, ahol a népi hangszerek minden különösebb súrlódás nélkül illeszkednek a rock/metál alapokhoz. Más esetben persze az újító szándékot nem koronázza számottevő siker. Az Anubis Gate szerencsére nem ennyire nehéz eset, azonban nem is lehet őket simán csak a heavy metal kategóriába bepasszolni. Ha létezik olyan, hogy progresszív, dark heavy metal, akkor ez valami hasonló. Vontatott, súlyos, sötét hangulatú az egész album. Kicsit még talán monotonnak is mondanám. Ugyanakkor remekül illik ahhoz a koncepcióhoz, témához és borítóhoz, ami köré a sakálfejű istenség tíz dala épül. Legutoljára ilyet az Iced Earth Horror Show-jában éreztem. Aki ismeri ezt az albumot - szerintem sokan vagyunk, hisz’ többé-kevésbé alapnak tekinthető - valami nagyon hasonlót képzeljen el a dán trió lemezénél is. Némi billentyű-támogatást bírnak a számok, de egyébként ugyanaz a nyomasztó, súlyos légkör fogadja a hallgatót itt is.

Nem tudnám egyértelműen ajánlani vagy nem ajánlani a korongot, inkább azt javallom; aki egy kis misztikus borongásra vágyik, az mindenképpen vegye birtokba a lemezt, aki viszont pörgősebb, életvidám metált szeretne, az ne erőltesse a Purificationt.