Kevés demóanyagtól illik elsőre elájulni. Mert a jó fülű kritikus hisz a szerelemben első látásra, de az óvatosság kedvéért, mindenkit elsétáltat mégegyszer. És az elájulás alapvetően szubjektív dolog, most mégis bevallom: a dolog itt megvan. Az olvasóknak talán már ismerősen csenghet az Amphion neve, hiszen már korábbi demójával is megméretette magát a kritikusok között. Mostani bemutatója, az Álmok címre hallgató, három teljes számmal és számos extrával kínált meg minket.

Az együttes a power műfajban nyomul, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy számukra ez kizárólag zenei bázis. Bevallottan és bevállaltan törekszenek a műfaj keretei között populáris, közérthető, feszültségoldó megoldást kínálni. Ennek eszköze zenéjükben - ó, milyen furcsa - a dallamviláguk…Induló magyar zenekar esetében fontos bátorságnak tekinthető, ha valaki zenélni szeretne. Az Amphion nagyon jól megkomponált összhangzásban, három kifejezetten jól megcsinált dalban ezt vállalta be. Színfolt az anyag, mert minden kitűzött céljuk megvalósult. A lemezanyag izgalmas, a Hív a végtelen című dal dallamok által festett képei kifejezetten szépek. A megnyerő és fogós zenei háttérhez képzett hangszeres tudás is párosul. Nincs igazán kilógó tudású zenész, egyformán és egyszerre profi a zúzás. A tempó néha skandinávosan gyorsban, néha lírikusan pianóban jelentkezik.

A koncertlátogatók már 2004 óta ismerhetik Bedőcs Imre csapatát. Kívánjuk, hogy a demójuk igazi cédévé nőjje ki magát és mutassa be a zenekar tehetségét egy szélesebb fogyasztói körnek is.