2006.04.19. | 21:26
Bár Diego és társai előszeretettel nevezik progresszívnek zenéjüket, én azért egy kicsit óvatosabban bánnék ezzel a jelzővel. (Még akkor is, ha igen szubjektívan kezelhető a definíció, hiszen tulajdonképpen a Queensrychetől a The Flower Kingsig, és még tovább, számtalan bandát lehet ebbe a kategóriába sorolni.) Muzsikájuk inkább a klasszikus power/speed metal alapjaira épül, ahol egy erőteljes és veszettül gyors ritmusszekció finom billentyűtémákkal és fantasztikus gitárszólókkal párosul. Rögtön a nyitónótán, majd a kettes Is Hell Without Love-on is visszaköszön a Stratovarius és a Sonata Arctica hatása, bár sokadik hallgatás után már inkább a Symphony X-et tudnám legmegfelelőbb hasonlítási alapként említeni. Külön fontosnak érzem kiemelni Titta Tani énekes teljesítményét; szinte tökéletesen, akcentus nélkül dalol, és sem a magas, sem a valamivel mélyebb hangok nem tudnak kifogni rajta! Elég sok zenekar neve elhangzott a fentiekben, ennek ellenére ne gondoljátok azt, hogy szolgai koppintásoktól hemzsegne a DGM zenéje. Az inspiráció természetes, de rengeteg saját ötletet és igényes megoldást is felvonultatnak a nyolc számban. Élet van bennük! Ezért is szeretem a Scarlet lemezeit, mert mindig megvan az esélye, hogy az ember beletrafál valami klassz anyagba egy egyébként tök ismeretlen bandától. Egy apró problémája van a lemeznek. Igaz, hogy mindösszesen negyven perces, de az viszont túlontúl tömény és gyors, talán pont egy lassabb ballada hiányzik róla valahonnan középtájról. Ha egy ilyen dalnak az 5-6 perce is helyet kapott volna a korongon, valószínűleg az elmúlt időszak egyik legjobb power metal lemezéről szólna most ez az ajánló. Mindenestre így is dicséretes munka. Kapcsolódó cikkekTag felhő
Hírek
Programajánlók
zene
Lemezajánlók
music
koncert
metál
lemez
rock
2009
album
magyar
news
fesztivál
új
new
CD
Koncertbeszámolók
budapest
death metal
dürer kert
youtube
2008.
zenekar
myspace
metalcore
Interjúk
A38
black metal
új album
zenemagazin
Pecsa
hinek richard
videó
Kettőnégy
death
turné
Subscribe
Avalon
klip
Videók
interjú
|

Diego Reali (gitár), Gianfranco Tassella (dob) és Maurizio Pariotti (billentyűk) - azaz DGM. Mindez saját megfejtés, - mivel sehol nem találtam rá utalást - de feltételezem, hogy az olasz zenekar alapító tagjainak keresztneveiből alkotta meg nevét. Ha nem így lenne, bocsi. Ami viszont biztos, hogy a talján csapat első kiadványa egy mini CD volt 1994-ben, amely felkeltette az Elevate kiadó vezetőinek figyelmét, így rövid időn belül az istálló szerződtetett bandái között találhatta magát a DGM. Az Elevate helyét a későbbiekben a Scarlet Records vette át, és utolsó két nagylemezük már a honfitárs kiadó gondozásában látott napvilágot.



1 Trackback(s)