Mind rajongótáborát, mind pedig a szakmát alaposan megosztotta a norvég zenekar negyedik nagylemeze, a Blueprint. Egyesek a 2005-ös év legizgalmasabb metal albumát vélték felfedezni benne, míg mások fanyalogva tolták félre a korongot, mondván: hova tűnt az az igazi thrash/death himnuszokat játszó Extol, amelyet annak idején annyira megszerettek. Bevallom, a banda korábbi munkáit nem ismerem, de meghallgatva aktuális nagylemezüket úgy vélem, mindkét félnek igazsága vagyon. Tovább»

Látom lelki szemeimmel, ahogy Arjen Lucassen rockmágus egyik spéci űrjárgányával hasítja az Univerzumot és közben a Section X albumot hallgatja. „Kicsit metálosabb, de majdnem olyan jó, mintha én csináltam volna” - állapítja meg a nagymester, és tovasuhan a távoli csillagok felé. Persze mindez lehet, hogy nem történt meg így, ebben a formában. Lehet például, hogy Lucassennek abban az űrhajójában nem is volt CD-lejátszó. Az viszont biztos, hogy a holland guru Ayreon sorozata óta nem dobtak piacra még egy ilyen eredeti és elismerésre méltó futurisztikus, space-rock/metal albumot, mint a Section X. Tovább»

Mostanság meglehetősen nehéz olyan zenei hangzásba és anyagba botlani, ami így vagy úgy, de ne illeszkedne legalább pár taktus erejéig a sablonhoz. Persze ez érthető, hisz merészet vagy nagyon újat, esetleg hajmeresztően szokatlant szinte képtelenség úgy keresztülvinni, hogy abból hosszútávon is profitáljon a csapat. És tessék! Ellenpélda ezek szerint szerencsére mindig lesz. Az Eleven Hold formáció a kezdetektől azt az utat követi, amit kijelölt magának: a Cserélnénk magunkkal tempója messze elkerüli a szokásossá vált zaklatott 8-8adokat, az egyedi szöveggel és hangzással kiegészülve pedig megteremti azt a hangulatot, ami az Eleven Hold sajátja. Tovább»

Mitagadás én sem…Természetesen én a zenekarral ellentétben azzal vagyok bajban, hogy hogy történhetett meg velem, hogy nem vettem előbb kezembe a demójukat. A Fade Out egy szegedi születésű csapat, amely néhány tagcsere után 2004-re talajt fogott, 2005-re pedig Nem értem címmel egybegyűjtötték a második bemutatójuk keretén belül, saját elmondásuk szerint legdallamosabb, legfogósabb számaikat. Az eredmény pedig egy igen - igen élvezetes, nagyszerű hangulatot teremtő ízelítő, amiről nem túlzás azt állítani, hogy türelmetlenül várjuk a folytatását. Tovább»

Kedves Mindenki! Kezdjük ezt a bemutatót rendhagyó módon egy virtuális fogadással! Én adom a műfajt: „party - rock”, a Ti feladatotok pedig, hogy szabad asszociálással egy zenekar nevét válaszoljátok. Ha rögtön nem Pataki Attila hamvába holt Eddáját vágjátok rá, sőt azt mondjátok Absolute Steel, nos akkor kedves Olvasók Ti győztetek! A név a műfajban tevékenykedő, norvég csapatot takarja, a Womanizer pedig a második, 2005-ös dátummal megjelent produkciójuk. Tovább»

Nem döntött rosszul a Relapse Records, amikor szárnyai alá vette a kanadai Buried Inside csapatát. A kiadóhoz való csatlakozással párhuzamosan harmadik nagylemezét produkáló hardcore formáció új albumán mind zeneileg, mind tartalmilag friss és szokatlan produkcióval jelentkezett. A hardcore-ba oltott emocionális muzsikát képviselő Chronoclast egy konceptalbum, mely az idő, mint fogalom, és annak számtalan lehetséges jelentése köré épül. A téma és a szövegek mellett hangzás terén is figyelemreméltó az ifjú banda próbálkozása. Tovább»

Finnország. Ha valaki meghallja, hogy egy banda innen származik egyből nagydarab, szőke, szakállas metálistenek jelennek meg lelki szemei előtt. Talán még az a gondolat is felmerül benne, hogy vagy heavy metál vagy valami black metált játszó együttesről van kétségkívül szó. Nos ki kell ábrándítanom azokat, akik e tévhitben élnek. A finn Endstand tagjai nem nagydarab, szőke, szakállas metálistenek. Egyszerű, hétköznapi srácok alkotják eme „fiatal”, lelkes csapatot, akik két év után ismét előálltak egy friss, erőteljes anyaggal. Tovább»

Kicsit félek mostanában, ha Black Lotus kiadvánnyal hoz össze a sors, lévén Görögország legnagyobb független kiadójának bandái enyhén szólva is a futottak még kategóriát gyarapítják. Sajna ezeket a lemezeket is meg kell fülelni és véleményezni, ugyanúgy, mint a jobb eresztéseket. Más kérdés, hogy rögtön utána már valamelyik haver CD gyűjteményét hivatottak gyengíteni. Kivételek persze szerencsére mindig akadnak, így volt ez 2003-ban Chris Caffery remek szólóalbumával és - meglepetésemre - most a svéd Altered Aeon bemutatkozó nagylemezével is. Egyikből sem lesz névnapi ajándék. Tovább»

„Mindenkinek van valamiféle stílusa” - szokták mondogatni. Van, aki a heavy-metal fülbemászó melódiáinak tengerében lubickol, van, aki a black metal sötétségében merül el és van az olyan előadó, aki jó bárpultos módjára képes több zenei stílusból összemixelt anyaggal célkeresztbe venni a potenciális közönséget. A német Fall Of Serenity ismét egy komplex hardcore és death metal elemeket tartamazó lemezzel rukkolt elő. Tovább»