Elöljáróban csak annyit, hogy egy méltatlanul elhanyagolt, ma már nem létező zenekar, sajnos ma már nem élő gitárosának szólóalbumáról esik majd szó. Egyfajta megkésett ajánló, hiszen az album a kilencvenes években jelent meg először. A lemez aktualitását most az a fergeteges hangulatú jubileumi élő koncert adta, amit a Solaris együttes most, nem is olyan rég tartott meg a Művészetek Palotájában.

A hányattatott sorsú, külhonban sokkal sikeresebb progresszív-instrumentális csapat gitárosa, Cziglán István túl korán (1998) cserélte a földi színpadot és közönséget földöntúlira, de munkássága zenei ujjlenyomatként sokáig megmarad a műfaj gyűjtőinek archívumaiban és emlékeiben is. Az Alhambra kapui című album posztumusz, a Czigi halála után fellelt kazettaanyagok szinte érintetlen újrarögzítése, az egykori zenésztársaság közreműködésével, reméljük így már mindörökké, az útókor ínyencei számára is. Mert valljuk meg, vájtfülünek kell lenni ahhoz, hogy valaki a diszkós - tüc-tüc- időszakban ilyen (világ)egyetemes zenét merjen lekottázni. Ahhoz pedig nem kell különösebb zenei lúmenképzés, hogy felismerjük a dallamok szavakba alig önthető szépségében rejlő örömöt és élvezetet.

Mert a lemez (hála a StereoPeriferic Studio gondozásának) ma is hozzáférhető módon ezt nyújtja, hol monumentális ívű 10-15 perces opuszokban, hol csak normál lélegzetű etűdökben. Nincs kiemelkedő szám a 7-3 (bonusz) számos cd-n, mert ez így képez egy egységet. Az Solaris együttes Nostradamus - Próféciák könyve című albumát megelőző, de annak melankolikus szépségű hangulatát idéző dalgyűjtemény ez, amely a címadó Alhambra vörös várának misztikumát és multikultúráját egyszerre képes szó szerint elénk varázsolni.

Szuper gesztus, hogy a közreműködő zenészek egytől-egyig mind az egykori Solaris és Napoleon Boulevard-ból verbuválódva játsszák fel az anyagot, tisztelettel adózva zenésztársuk tehetsége és tudása előtt, és emléket állítva a jóban - rosszban, közösen eltöltött 5 évnek. Akinek megadatott az a szerencse, hogy ismerhette/ismeri a Solaris munkásságát rajongóként, vagy ínyencként, nem csalatkozik majd ebben az albumban sem. Legfeljebb kevesen tudnak róla, és hát pont ezért készül egy-egy ajánló. Röviden: rajongók vagytok szép számmal: ébresztő!, és Te, Czigi, nyugodj békében!