Nagyon sok bizarr és furcsa előadóval találkozik az ember, ha igyekszik naprakészen tartani zenekari ismereteit. A napokban kaptam kézbe a portugál, kimondhatatlan nevű banda Filii Nigrantium Infernalium debütáló albumát és bizony kétszer is át kellett rágnom magam az anyagom, mire felocsúdtam kezdeti döbbenetemből. Az 1993 óta működő zenekar első lemeze zenei aspektusból nézve sok érdekességet nem rejt magában, de egy-két rekordot mindenféleképpen megdöntött a szememben a Cd.

Kezdjük először is a külsőségekkel. Maga a borító egészen szépre sikerült. A színek és a képen látható kos kezében egy koponyával nem hagynak kétséget a felől, hogy milyen műfajon belül is ténykedik a banda. Több jót nem is tudok mondani a borítóról térjünk át tehát a negatív dolgokra. Mind a zenekar neve, a lemez címe és az összes belül lévő fontos információ (a promo szöveg kivételével) valamiféle kiolvashatatlan gótikus betűtípussal van írva, ráadásul néhány dolog még visszafelé is van írva. Ilyen például a cím, amiben görög betűk is megtalálhatóak.

A Cd külsejét hagyjuk magunk mögött és térjünk rá magára a zenére. A lemez alapjául szolgáló anyag lényegében három műfajból tevődik össze. Egy kis heavy-metalból, jó adag thrash metálból és nem utolsó sorban inkább az éneken érződő black metálból. Igazából két számot emelnék ki a sok közül, őket is csak azért, mert egyedül bennük látok némi fantáziát. A Calypso névre hallgató dal végén a gitáros hirtelen rázendít a Star Warsból jól ismert Darth Vader himnuszra, ami önmagában nagyon jó és tetszetős, de inkább koncerten állná meg a helyét és nem magán a Cd-n. A másik dal a Morte Geometrica névre hallgat. Ezt a számot azért emelném ki, mert itt érződik a leginkább a banda igazi stílusa.

Az albumot a Procon Media jelentette meg még a tavalyi év végén. Úgy gondolom, hogy tizenhárom év zenélés után ennél az anyagnál sokkal jobbal illett volna előrukkolnia a portugál bandának. Igazából azoknak tudnám ajánlani a lemezt, akik szeretik a trash elemekkel telitűzdelt zenét és a blackes hörgéseket.