Nagyon megörültem, amikor a kézhez kapott promo cd-k között rábukkantam erre a Dvdre. Gondoltam, végre egy élő anyag, ahol nem kell különböző stúdiók neveit emlegetni, és ugyancsak nem kell az egyes dalokról önmagukban beszélni, hisz ezeket a dalokat minden rajongó ismeri. Így hát fogtam egy jó előre behűtött sört, egy adag popcornt, majd behelyeztem a lemezt a lejátszóba és helyet foglaltam a kényelmes kanapén.

Normális esetben most a Dvdn látható koncert pontos idejéről és helyszínéről írnék, csakhogy ez most nem egy „normális” eset. Tulajdonképpen két órán keresztül ki - be ugrálunk a különböző interjúk és koncertek között és a végén már azt sem tudjuk hol áll a fejünk. Kicsit olyan érzésem volt, mintha valamelyik ismeretterjesztő csatornán lévő adást nézném, azzal a kivétellel, hogy itt nem a kutyák étrendjéről esik szó. De fel a fejjel legalább megtudjuk ki is az a Brazen Abbot, vagyis pontosabban, kikből is áll a Brazen Abbot. A zenekar 1994-ben alakult, Nikolo Kotzev, egy bulgár származású gitárvirtuóz álmából. Kotzev nevét többek között a híres Nostradamus rock operából lehet ismerni. Nagyon sok híres név megfordult már a bandában az elmúlt 12 év alatt. Az első albumon például három énekes is hallható, többek között Glenn Hughes is. Böngészve a diszkográfiát azonban még koránt sincs vége a sornak. Olyan neves egyéniségek dolgoztak a bandában, mint Jorn, Ian Haugland, Mic Michaeli. Nikolo Kotzeven kívül egy másik szinte állandó tagot is érdemes még megemlíteni, ő pedig az énekes Joe Lynn Turner.

Ennyi talán elég is, hogy tisztában legyünk a banda „nagyságával”. Beszéljünk inkább a korongon található dalokról. Tulajdonképpen a számok többsége egy bulgáriai koncertfelvétel részét képezik, de találkozunk még régi unplugged dalokkal, a tagok közös jammelésével az unplugged koncertet követően, és még egy tévés fellépéssel is. Ezek közül a helyszínek közül úgy érzem talán a bolgár koncertről érdemes több szót ejteni. A világítás és a hangzás is nagyon tetszett, de a dalok többsége valahogy nem volt magával ragadó, mint azt egy élő felvétel esetében én vártam. A Slip Away című nóta nagyon megtetszett pörgős ritmusával, csakúgy, mint a tv-s fellépésben előadott Stone Cold is.

A majd két óra után kicsit szomorúan keltem fel, hogy kivegyem a Dvdt a lejátszóból, hisz a söröm és a popcorn is elfogyott és az anyag sem győzött meg igazán. Tanácsolni csak annyit tudnék Kotzev úrnak: Nem rossz, de legközelebb kevésbé tudományos szempontból közelítsék meg a témát.