A mai magyar metal állóvizében időnként csobban egy kavics, kisebb-nagyobb hullámokat kavarva. Ilyen hullámkavaró a szegedi Dystopia zenekar is, aki második demo anyagát dobta most be a mélyvízbe. A zenekar 2003 óta létezik és bár szorgalmas koncertezők, igazán messze van még a jegyzettől. Na nem azért mert ügyetlenek lennének, hanem mert egyelőre még amatőr „magyarock” a szó financiális értelmében.

Második, hat önálló számot tartalmazó demójuk saját bevallásuk szerint is szerény költségvetésű anyag, és ez kishazánkban mindent jelentő körülmény. A zenei anyag ebben a viszonylatban már meg is bocsátható, hiszen a csapat tehetségén túl épp emiatt nehéz szuperlatívuszokat írni a 30 percnyi korongról. Metallica-s beütésű, kemény metal zene, széttördelt ritmusokkal és nagyon vegyes dallamelképzeléssel. Kaleidoszkópszerű az összhatás, ahol jól megfér egy-egy zseniális gitárszóló vagy egy lírikusabb, lassú akusztikus betétrész. Összhatás és mindenféle zenei koncepció nélkül is.
Néha inkább egyfajta küzdelemről szólnak a dalok, küzdelemről a hangszerekkel a technikával, küzdelemről a (jelen)létről. Bátran állíthatom, hogy jó kis csapat lesz még belőlük, jegyezzük is fel mindjárt a nevüket: Vári Gábor (gitár,ének), Mezey Balázs (gitár), Bajusz Péter (basszgitár) és Hajnal János (dob).

Van bennük valami ősi erő és ez le is jön az anyagról. Csupán össze kellene érlelni a tehetséget és a kreativitást és megvárni, amíg egy-egy szám profisan ütőssé is válik, míg egy - egy zenei ötlet egésszé áll össze. Akkor majd az összhatás együtt alkot élményszerű zenét. Addig pedig megmarad nekünk ez a mostani metal-ötletroham, amúgy system-errorosan.