Mint bizonyára sokan tudjátok, Farkas Zotyáék immáron három stúdióalbum óta élvezik Európa egyik legnagyobb metálkiadója, a Nuclear Blast támogatását. Elsőként a 2004-es Destroy anyag borítójára kerülhetett fel a német label logója, majd az Instinct (2005) és az idén kiadott, élő matériát tartalmazó Live And Raw következett. Egy hónap múlva (megjelenés október 27.) pedig itt a legújabb Ektomorf nagylemez, az Outcast. Lássuk, mire is számíthatunk ezúttal a csapattól.

A legutóbbi két nagylemez között nagy különbséget nem érzetem, egyedül talán a hangzás volt ami a ‘pusztító’ felé billentette egy kicsit a mérleg nyelvét, de zeneileg szinte semmi eltérés nem volt a korongok között. Alaposan háttérbe szorultak már azok a cigányos folk-hatások is, melyek annyira egyedivé tették egyik nagy kedvencemet, az ezredfordulós Kalyi Jag albumot. Az Outcast lényegében egyenes folytatása az elmúlt anyagoknak, olyannyira, hogy ha bármely számot kiragadnánk erről a lemezről, és kicserélnénk egy másikkal az Instinct vagy a Destroy kínálatából, nem bontanánk meg vele egyik album egyensúlyát sem.

A nem egész 40 perces futam egy fasza kis intróval nyit, majd a címadó nóta középdöngölős hullámát kapjuk az arcunkba. Itt rögtön ki is derül, hogy a hangzás minden eddiginél zseniálisabb, sikerült még a két évvel ezelőtti gyilkosan energikus, telt megszólalást is felülmúlni! Gratula. A folytatásban aztán ugranak nekünk a korábbról már jól megszokott ektomorfos témák-sémák; zúzda minden mennyiségben, mélyen szántó gitárok, primitív őrlések, Zotya nyers ordibálása. Néhány dal tuti koncertkedvenc lehet közülük, így az Ambush In The Night, a Red I, vagy a darás I Confront My Enemy. Az album közepére kicsit sűrűsödni érezhetjük a programot, ennek oldására jön egy félig akusztikus imádság, a Who Can I Trust (Prayer).

Jutott egy meglepetés is a lemezre, ez pedig nem más, mint a Fuel My Fire című Prodigy dal átirata - természetesen mindenfajta elektronika és szintihangzás nélkül, csak úgy metálosan. Nekem nagyon bejött, még ha érezni is, kissé kilóg a többi szerzemény közül.

Talán érezhető a fentiekből, hogy alapjában véve tetszett az Outcast, mégsem lelkesedem érte maximálisan. Bíztam benne, valami újdonsággal majdcsak meglepnek minket srácok, de ez (most is) elmaradt. Ütős, méregerős anyag, de mintha már hallottam volna valahol…