Már a cím és a borító is egy harcos metál csemegéről árulkodik, s nem is csalódni a Cryonic Temple debütáló lemezében! A Blood, Guts & Glory a ’97-es első zenekari demó következményeként jelent meg a Limb Musicnál, akik néha bizony igen mellényúlnak minőség tekintetében – a Cryonic Templenél mégsem. Zenéjük a true/heavy vonal határmezsgyéjén mozog, s hallhatóan voltak rá jelentős hatással akkora zenekarok, mint a Manowar vagy akár az Iron Maiden. Első hallásra megmarad az emberben Glenn Metal karizmatikus hangja, meg persze Esa T Ahonen és Jeif Collins nem egy feszes gitártémája. Sokan esnek a hasonszőrű metál társulatok uniformizálásába, ugyanis sokak szemében –najó, van benne valami - a harcos metál vonalban nem lehet újat alkotni. Persze itt nem is a világmegváltásról van szó, de a Cryonic Temple egy igazán tetszetős anyagot tudott lerakni az asztalra. A nevüket egyébként egy hibernálásról szóló dokumentumfilm nézése közben találták ki… bizarr!

Szövegileg egy elég komoly zenekar, ráadásul zeneileg még fejlettebbek. Egyik kedvencem az Inquisition, mely már kicsit a történelmi dolgok irányába mutat, de ettől függetlenül egy vérbeli true metálos háttérrel megtámogatott tétel. A Long Live Warrior egy picit túl hosszúra nyúlt, de még így is hatalmasat szakít. Kis sejtelmes indítás, szövegmondásos rész, mint a Manowárnál, mesélés, súlyos, iszonyatos gitártémák… ez kell. Apropó hosszúság: ez a lemez egyik legfőbb gondja, mármint a hossz. Szép, szép, tényleg jó dalok vannak rajta, de hossz kicsit néha unalmassá teszi a szerzeményeket.

Ettől függetlenül azért nem rossz darab, sőt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudnak megmaradni a srácok, de egyszer szívesen megnézném őket élben – szegecsek, karperecek, fémek, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

esgé