Első fejezet - Prológus

Kétségkívül a mai heavy-metal színtér egyik legnagyobb alakja a svéd Hammerfall. A mostani húszon éves fémszívű korosztály hőseinek népszerűsége lassacskán az egekig tör, hogy helyet foglaljon olyan nagy nevek mellett, mint az Iron Maiden, vagy a Twisted Sister. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a srácok végleg beírták magukat a heavy-metal nagykönyvébe. A banda története 1993-ban kezdődött. Oscar Dronjak ekkor határozott úgy, hogy kilép a Ceremonial Oath nevű death metal bandából és megalapítja saját zenekarát. Ez lett a Hammerfall. Hamarosan barátja Jesper Strömblad is csatlakozott a projekthez, aminek az összképe ekkorra már szinte teljesen kialakult Oscarban olyannyira, hogy a Steel Meets Steel című - immár klasszikusnak számító - dal már felvételre kész állapotban volt. Ahhoz azonban, hogy a munka jól működjön további tagokra volt szükség. Így született meg az első teljes Hammerfall felállás: Oscar Dronjak, Jesper Strömblad, Niklas Sundin, Mikael Stanne (Dark Tranquillity), Johan Larsson (In Flames).

Második fejezet -Bátrak dicsősége

Mint ahogy az lenni szokott a sikerhez vezető úton sok tag elhullott. Miközben a banda 1996-ban a Rockslaget nevű tehetségkutatón szerepelt előkerült Joacim Cans neve, mint potenciális énekesé. Cans teljes jogú taggá válása után, pedig már nem volt megállás. Bár a tehetségkutatóról kidobták a zenekart, ez nem törte le a srácokat. Elküldtek egy élőfelvételt tartalmazó kazettát a holland Vic Recordsnak, akik azonnal szerződést ajánlottak a csapatnak. Miközben a Glory To The Brave munkálatai folytak Joacim és Oscar eldöntötte, hogy ez a zenekar kinőtte a projekt elnevezést, innentől kezdve 100%-ig csak a Hammerfallal kell foglalkoznia a bandatagoknak. Ekkor csatlakozott a csapathoz a mindmáig tag Stefan Elmgren. És ugyancsak itt csatlakozott a történethez a Nuclear Blast is. A multi közös megegyezéssel elcsábította a csapatot a Vic Recordstól, a debütáló Hammerfall album tehát már az ő gondozásukban jelenhetett meg. A siker óriási volt. A Glory To The Brave világszerte 100,000 példányban kelt el, aminek a Nuclear Blast még inkább örülhetett, hisz négy lemezre szóló szerződést sikerült kötnie a zenekarral.

Harmadik fejezet - Királyok hagyatéka

A sikerrel egy időben egyre több fesztiválra (Monsters Of Rock, Rock Hard Festival) sikerült eljutnia a bandának. Ekkor már 1998-ban járunk. A zenekar nem szándékozott sokáig váratni a rajongóit, a kötelező nyári fesztiváli fellépések után azonnal nekiláttak a Legacy Of Kings munkálatainak. Ez az album - ha lehet ezt mondani - még sikeresebb volt, mint az első lemez. 98 telén elérkezett az idő, hogy megturnéztassa a csapat a lemezt. Négy részre bontva járták be a világot.

Negyedik fejezet - Az igazi siker

A Valhalla csarnokának kapui azonban még csak ezután nyíltak ki a zenészek számára. A 2000-ben kiadott Renegade után már a média is a szárnyai alá vette a bandát. Nem volt megállás, a Renegade aranyalbum lett! Csak Svédországban 40,000 példányban fogyott el a lemez. Nem volt kérdéses, hogy a zenekar ezek után ismét buszba költözik és beutazza a világot.
Megint két év szünet következett, majd nekiláttak a srácok a Crimson Thunder rögzítésének. A Hearts On Fire videó klipjének forgatása előtt egy héttel történt egy emlékezetes incidense Joacimnak. Az énekes a barátnőjével egy jól ismert göteborgi szórakozóhelyen tartózkodott, amikor egy idegen leütötte őt - valószínűleg a Hammerfall miatt - egy söröskorsóval, majd sietve elhagyta a helyszínt. A seb hege azóta is látszik az énekes homlokán. A kellemetlen ügy azonban nem állította meg a lendületben lévő srácokat. Mondanom sem kell, hogy a Crimson Thunder is óriási sikert aratott, ami után a szokásos világkörüli turné következett. Egy évvel a lemez megjelenése után végre a boltok polcaira került az első teljes Hammerfall koncert anyag, - Dvd és Cd formájában - a One Crimson Night.

Ötödik fejezet - Az utóbbi két év

Ezúttal tényleg két év pihenőidő következett, majd megszületett a Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken című lemez. Az anyag fele annyira sem lett sikeres, mint az elődei voltak. Több rajongó arról beszélt, hogy a banda kiégett, abba kellene hagyniuk. A csapat azonban továbbküzdött! A tavalyi év végén a boltokba került új lemezük, a Threshold. Már az első meghallgatás után észrevehető, hogy a zenekar ismét megtalálta a saját hangját, újult erővel zakatol a gépezet.
Hogy mit tartogat a banda számára a jövő azt nehéz lenne megjósolni. Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni a témához, hogy bármilyen rossz lemezzel rukkoljanak is elő a jövőben a srácok ők már megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza!

Bandatagok:

Joacim Cans - ének
Oscar Dronjak - gitár
Stefan Elmgren - gitár
Magnus Rosén - basszusgitár
Anders Johansson - dob

Régi tagok:

Jesper Strömblad, dob (1993-97)
Patrik Räfling, dob (1997-99)
Johan Larsson, basszusgitár (1993-94)
Fredrik Larsson, basszusgitár (1994-97)
Niklas Sundin, gitár (1993-95)
Glenn Ljungström, gitár (1995-97)
Mikael Stanne, ének (1993-96)

Diszkográfia:

Glory To The Brave - 1997
Legacy Of Kings - 1998
Renegade - 2000
Crimson Thunder - 2002
One Crimson Night - 2003
Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken - 2005
Threshold - 2006