A kortárs amerikai rock fenegyerekek (Marilyn Manson, Ozzy Osbourne, Alice Cooper) közül minden kétséget kizáróan kiemelkedik egy személy Rob Cummings, ismertebb nevén Rob Zombie. Európában inkább talán csak, mint frontember vált híressé, holott másodosztályú horror filmjei meghódították már egész Amerikát. Eddigi karrierje során volt már TV-s műsorvezető, filmrendező, kliprendező, képregényíró, szinkronszínész, dalszövegíró és nem utolsó sorban zenész. Talán pont a megunhatatlan, állandóan mozgásban levő stílusa miatt kedvelik őt világszerte rajongók milliói. Tekintsünk most bele Mr. Cummings aktáiban és nézzük meg hogyan lett belőle Rob Zombie.

A kezdetek kezdetén Rob együtt indult el testvérével Michaellel azon az - amerikai 60-as évek horror koncepcióival telitűzdelt (gore filmek, klasszikus szörnyek) - úton, amiről alig-alig tért el eddigi pályája során. Mindkettőjüket nagyon érdekelték a művészetek, főleg a rajzolás, így egy iskolába is jártak. Michael egy idő után abbahagyta a rajzolást, hogy új szenvedélyének, a zenélésnek élhessen (mind a mai napig ő a frontembere a Powerman 5000 nevű bandának Spider One néven), Rob pedig tovább folytatta tanulmányait New York-ban.

Első munkái között szerepelt a Pee-wee’s Playhouse producer asszisztens feladatköre, de eközben több pornómagazin designereként is működött. Ekkoriban ismerkedett meg Shauna Reynoldssal, aki megosztotta horror, sci-fi és a kemény zene iránti szenvedélyét, az underground témákra amúgy is kapható Robbal. Hősünk olyan mértékben sikerült magévá tennie a lány látomásait, hogy elhatározta alapít egy bandát, ahol mindezen elemeket fogja ötvözni. Így alakult meg a White Zombie, ami nevét stílusosan egy klasszikus Lugosi Béla film (1932) után kapta. Ez idáig mind szép és jó volt, azonban volt egy nagy probléma, amivel Rob nem számolt. Sem ő, sem Reynolds nem volt zenész. Úgy határoztak, míg Cummings énekelni, addig a lány - aki közben felvette a Sean Yseult művésznevet - basszusgitározni fog tanulni. Innentől kezdve nem volt megállás, kialakult az első White Zombie felállás: Zombie (néha Rob Straker), Tom Guay (gitár), Sean Yseult (basszusgitár), Ivan DePrume (dob). Az első anyagok a Silent Explosion nevű kiadónál láttak napvilágot: Gods on Voodoo Moon (1985), Pig Heaven (1986), Psycho-Head Blowout (1987). A 87-es év több szempontból is nagyon fontos a történetünkben, hisz ekkor jelent meg a banda első stúdiólemeze a Soul-Crusher és itt vette magára Cummings a Rob Zombie nevet. 1989-ben jelent meg a második nagylemez, a Make Them Die Slowly, ahol Guay helyét John Ricci vette át. Történetünk következő fontos állomása a God of Thunder EP (1989) megjelenése, amivel sikerült a zenekarnak felkeltenie a Geffen Records érdeklődését.

A Geffennel kötött szerződéssel a White Zombie bekerült az élvonalbeli bandák sorába. Első komoly nagylemezük 1992-ben jelent meg La Sexorcristo: Devil Music Vol. 1 címen. Ezt az albumot mind a mai napig az amerikai underground zenei világ egyik legnagyobb lemezeként tartják számon. A mélyre hangolt basszusgitár és metálosra behangolt gitárok, valamint Rob Zombie különböző szövegei szörnyekről, piálásról, illegális utcai versenyekről egyből megragadták a hallgatók figyelmét olyannyira, hogy csak Amerikában egy millió példányban kelt el a lemez. A siker a banda tagjainak és jócskán megemelte az ismertségi indexét. Yseult példának okáért a fiatal női közönség számára, antik görög istennőként tündökölt a színpadon. A White Zombie koncertekre egyre többen látogattak el, csak hogy megcsodálják Robékat. A második Geffen által terjesztett lemez 1995-ben jelent meg. Már a bizarrul hosszú címe is azt sejtette, hogy a La Sexorcristo még csak a kezdet volt. Az Astro Creep: 2000 - Songs of Love, Destruction and Other Synthetic Delusions of the Electric Head már egy teljesen új felállással látott napvilágot. Már csak Rob és Sean maradt meg az eredeti bandából. Érdekesség, hogy az album egy 12 oldalas melléklettel jelent meg, holott a kiadó csak 4 oldalt fizetett. Rob nem hagyta, hogy álma darabokra hulljon, saját zsebből pótolta ki a 12 oldalas füzetek árát. Az Astro Creep tovább folytatta azt a vonalat, amit Rob a La Sexorcristoval megkezdett. A témák középpontjában ezúttal csajok, robotok és gonosz bohócok kerültek. Az album megjelenését követő amerikai turné úgy vonzotta a tömegeket, mint kisgyerekeket a fagyiskocsi szirénájából üvöltő bugyuta dallam. Óriási kabalababák, transzparensek, pirotechnikai eszközök, óriás kivetítők és más látványosságok egészítették ki a zombik showját.

Történetünk vonala itt - pontosabban 1996-ban - újabb fordulathoz ért. Ekkor történt meg az az eset, ami elindította Rob-ot szólókarrierjén. Egészen pontosan az Alice Cooperrel felénekelt közös dalra - a Hands of Death (Burn Baby Burn)-re - kell itt gondolni, ami olyan sikeres lett, hogy még Grammy-díjra is jelölték, amit végül a Nine Inch Nails gyűjtött be Happyness in Slavery című számával. 1998-ban Zombie megtette a második fontos lépést szólókarrierje folyamán, a Geffen leányvállalataként saját kiadót alapított (Zombie-A-Go-Go). Több banda is megfordult az új „horror király” lemezgyárában, többek között a The Bomboras, a The Ghastly Ones. Első szóló projektjét, a Hellbilly Deluxe-t még ebben az évben elkészítette, Scott Humphrey producer segítségével. A banda felállása is teljesen újnak volt mondható. Egyedül John Tempesta maradt meg a White Zombie felállásból. A bandát teljes mértékben Rob irányította. Ő írta a szövegeket és a zenei témák többségét is. A témakörök szinte semmit sem változtak a White Zombie korszakhoz képest, dögös csajokról, szörnyekről szóltak a történetek. Ezen az albumon kaptak helyt Rob talán legismertebb dalai, mint például a Dragula vagy a Superbeast (mindkettőből klip is készült). A lemez az ötödik helyen debütált az eladási listákon és az USA-ban majd 3 millió példányban fogyott el. Fontos momentum volt továbbá még, hogy Zombie ekkortájt találkozott mostani feleségével Sheri Moonnal (valódi neve Sherri Skerkis), aki egyfajta ikonja lett férje további munkásságának. Szinte mindenhol ott vannak a magas, szőke nőalakok, beleértve a filmeket is, amikben legtöbbször egyébként Sheri Moon szerepel.

Amilyen jó kezdődött Rob szólókarrierje a Hellbilly Deluxe-val annyira rosszul folytatódott. Sean Yseult kilépett, többen a csapat felbomlásáról beszéltek. Zombie ekkor rukkolt elő dalai mix változatát tartalmazó lemezével az American Made Music to Strip By-val, amivel akár csak a Hellbilly Delux-val, ismét elnyerte a nagyérdemű szimpátiáját. 1999-ben a Dragula című dalának karrierje továbbfolytatódott, ugyanis bekerült a Mátrix soundtrackjai közé. 2001-ben Rob újjáalakította a csapatát és kiadta második szóló albumát a Sinister Urge-ot. Ismét született több örökérvényű Zombie klasszikus: Feel So Numb, Scum of the Earth (Mission: Impossible II) és a Never Gonna Stop, amit Edge, egy amerikai Wrestling szupersztár használt minden mérkőzésén introként.

006-ban járunk. Idő közben újra kiadták a Hellbilly Deluxe-ot (új borítóval, amit nem Rob készített, ez fel is dühített néhány rajongót). Ismét változott a banda felállása. A legjelentősebb személy, akit fontos lenne megemlíteni az ex-Manson gitáros John 5. Aki ismeri John szóló albumait, az tudja, hogy nagyon sok átfedés van saját stílusa és Rob témái között. 5-ot Amerika egyik legjelentősebb gitárvirtuózaként tartják mostanában számon, Zombie nagyot kaszált a megszerzésével. Visszatérve a történet főszálához, 2006-ban jelent meg az „új” album, az Educated Horses, ami elődeihez méltón ugyancsak nagy érdeklődésre tartott számot a rajongók körében. Érdekesség az albummal kapcsolatban, hogy ekkortájt Rob élőhalott külseje teljesen eltűnt a süllyesztőben, ki tudja mennyi időre. A témák viszont maradtak: nők, boszik, horrorfilmek…

A kliprendező: Rob kliprendezői pályafutása még a White Zombie éra idején kezdődött. Témái a zenéhez hasonlóan szorosan kapcsolódtak a horror világokhoz azzal a különbséggel, hogy itt megfűszerezte őket még egy kis képregényes hatással is. Klipjeihez több klasszikus horror témát is felhasznált. Vegyük példának a Living Dead Girl-t, amiben feltűnik egy 1920-as rémisztő karakter, a sarlatán Dr. Caligari. Zombie munkásságát azonban nem csak saját dalain követhetjük figyelemmel, hisz több másik bandának is rendezett klipet: Ozzy Osbourne (Dreamer), Black Label Society (Stillborn), Powermann 5000 (Tokyo Vigilante #1), Prong (Rude Awakening), The Ghastly Ones (Hauling Hearse).

A filmrendező: Zombie első szárnypróbálgatásai a filmes szakmában bizony nem jártak túl sok sikerrel. A nagysikerű Hollóba írt egy jelenetet, amit végül a rendező kivett a filmből. Ezek után 1996-ban a Beavis és Butt-head Meghódítja Amerikát című felnőtt rajzfilmhez őt kérték meg, hogy írja meg azt a jelentet, amikor két karakter hallucinációkat lát.
Első saját filmje a House of 1000 Corpses 2000-ben került ki a mozik vásznára. Az időzítés tökéletes volt, ugyanis ekkortájt jöttek újra divatba a hollywoodi horrorfilmek. 2005-ben aztán folytatta az előbb említett film pár szereplőjének történetét a The Devil’s Reject’s-ben. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy idén két filmje is meg fog jelenni. Egyik egy animációs mesefilm a The Haunted World of El Superbeasto, a másik a John Carpenter által kreált Halloween re-makeje lesz. Ha már filmeknél tartunk további érdekesség még, hogy Rob több sikeres mesében is szerepel szinkronszínészként, például az új Pókember sorozatban ő Dr. Curt Connors.

Rob Zombie karrierje során egyértelműen bebizonyította, hogy méltó a zseni titulusra. Reméljük jövőbeli munkássága ugyanilyen változatos és sikerekben gazdag lesz, mint ez idáig volt, és sok borzongató pillanattal ajándékoz meg még minket a jövőben.