Nagyjából egy évvel ezelőtt még nem voltam valami nagy doom/dark arc, azóta viszont volt szerencsém néhány olyan remek, stílusba vágó albumhoz, melyek igencsak megszerettették velem a műfajt. Valószínűleg a Cemetery Of Scream is ezek közé tartozhatott volna, ha korábban ismerem meg őket, és erre lett is volna lehetőség, hisz a lengyel alakulat közel tizenöt éve nyomatja anyaszomorító muzsikáját, méghozzá igen magas színvonalon. A The Event Horizon tavaly nyáron került a boltok polcaira.

Melodikus doom metálhoz méltó módon fásult és melankolikus a tesók zenéje, melyben egyszerre játszik kiemelt szerepet a monotonitás és az emelkedett hangulat. Lényegében minden dalban egyetlen fő téma alkotja a kompozíció gerincét, és ezt sulykolják bele a kedves hallgatóba. Ettől el nem nagyon térnek, de nincs is elvárva tőlük, hiszen nem progresszív tekeréseket és váltásokat ígért az album, hanem fájdalmas doom/death muzsikát.

Súlyos minden tétel, ugyanakkor ez a mély, középtempós hömpölygés mégsem ránt akkorát az ember gyomrán, mint mondjuk egy Reverend Bizarre vagy MDB-féle fekete keserűség. Úgy doom metál ez, hogy a vontatott tempó és misztikus mélység egyben rejt magában egy kis reményt is. Érthetőbben fogalmazva: tartalmát és súlyát megőrizve egyben befogadható, viszonylag könnyen feldolgozható és mindenekelőtt élvezhető azok számára is, akik nem ereik felvágására készülnek, vagy a macskájukat akarják felakasztani a kert végében…

Valahol ugyanakkor érthetetlen számomra, hogy a (látszólag) profi zenei megoldások mellett hogyan lehetett számos alapvető hibát ejteni a kivitelezésben. A borítóterv nagyon attraktív, de a belsejében már kissé összekuszálódtak a dolgok. Nem derül ki, pontosan hány tagú az együttes, nem minden tag kapott fényképet, akik pedig kaptak, azok közül sem mindenki egyforma méretűt (biztos erős a hierarchia a csapaton belül…). A producer sem állt igazán a helyzet magaslatán: a gitárok méhecskeként zümmögnek, ahelyett, hogy kitépnék az ember mellkasát. Ez pedig elvárható lenne egy ilyen mélységű lemeznél. A dobok is vékonykák, bután kopognak a „horizonton”. Úgy vélem, ezek mind olyan amatőr hibák, melyeket nem lenne szabad egy ilyen bandának/kiadónak elkövetni.

A fenti pontatlanságok nem tesznek ugyan jót az összhatásnak, de nem is fontosak annyira, hogy emiatt ne ajánljam bárkinek is a The Event Horizon anyagát. Egy rutinos, sokat tapasztalt zenekar nagyon erős munkájáról van szó, melyet a stílus iránt érdeklődőknek mindenképpen érdemes beszerezniük.