Nagyon sok szép zenét kaptunk már az Equilibrium Music -tól, most viszont nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jól jártunk egymással… A Dwelling egy portugál neoklasszikus formáció, soraiban Nuno Roberto gitárossal, aki nem mellesleg a kiadó mindenese is. A legutóbbi, hasonló stílusú kiadványuk óta sem sokat változott a zenei érdeklődésem, - magyarán továbbra sem vagyok képben a műfajt illetőleg - ettől függetlenül igyekszem röviden bemutatni a zenekar napokban megjelent harmadik albumát. Tovább»

Miután a finn csapat odahaza kipörgette az ország legrangosabb tehetségkutatóját (Sound & Fury), azonnal le is csapott rájuk a Spinefarm Records, és jöhetett a szóban forgó bemutatkozó nagylemez. A kiadó profiljához (dark, death, doom, stb.) képest meglehetősen fiatalosra sikeredett a The Back Of Beyond, nagyjából az alternatív rock és a metalcore szintéziséből jött létre. Már önmagában az elképzelés is megérne egy próbát, de itt a kivitelezés is egészen tűrhetőre sikeredett. Tovább»

Annak ellenére, hogy a szóban forgó lemez debüt album, tulajdonképpen nem egy fiatal csapatról lesz szó a következőkben. A görög származású banda 1998-ban alakult meg. Mi sem mutatja jobban a görög színtéren jelen levő kiadó és pénzhiányt, mint hogy egy viszonylag színvonalas muzsikát produkáló bandának majdnem egy évtizedbe tellett kiadnia egy lemezt, amit végül egy német kiadó (Limb Music) karolt fel. Tovább»

Az 1997-ben alakult alapult angol zenekar egészen új hangzásvilágával, energetikus élő koncertjeikkel mára már az egész világon hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Elcsépelt közhely, de a tagok a világszerte 7 millió eladott lemez ellenére is megmaradtak egyszerű, allűröktől mentes, visszafogott srácoknak. S hogy mi az, ami miatt ilyen eredetiek, és újszerűek? Már eleve a zenéjüket is nehéz besorolni: stílusuk az alternatív-rock, az indie-rock, a klasszikus- és elektronikus zene, a heavy-metal és a progresszív-rock egészen különleges elegye. Sok klasszikus zongora betét, erős dob-basszus összhang, helyenként brutális gitár illetve erős, kreatív énektémák és szövegek - összeesküvés elméletekről, kormányokról, politikáról, tudományos kutatásokról - jellemzik zenéjüket. Tovább»

Rendhagyóan egy őszinte vallomással kezdeném a mostani lemezajánlót. Körülbelül három évvel ezelőtt, amikor először találkoztam a Dalriada muzsikájával, nagyon megörültem nekik ugyanakkor kicsit szomorú is voltam. Leginkább az Arany János versmegzenésítések tetszettek, a debüt album többi dala nem nagyon fogott meg. Úgy gondoltam pár éven belül elfelejtik majd ezt a nagyszerű csapatot… Tovább»

A szóbanforgó csapat szimfonikus power metalban nyomul, természetesen a Rhapsody „örökségét” magával hordozva, néhol felvillantva egy-egy Blind Guardian relikviát is. Nem szeretnék most belebonyolódni az eredetiség témakörébe, bár ez kétségkívül nehezen megkerülhető topic ebben az esetben. Mindenki el tudja dönteni, hogy tetszik neki a banda zenéje vagy „lopásnak” tartja! (Halkan megjegyzem igen jó „lopásról” van itt szó!) Tovább»

Amy Jade Winehouse (1984. szeptember 14.) soul és jazz énekes az észak londoni Enfield-ről származik. „Frank” névre hallgató debütáló albumát (2003) jelölték a Mercury zenei díjra, majd 2004-ben első dalával, a „Stronger than me”-vel elnyerte az Ivor Novello Award-ot. 2006-ban kiadta második, „Back to Black” című albumát. Ez a lemez elhozta Amynek a nagy áttörést, ezt bizonyítja, hogy a 2007-es Brit Award-on megkapta a legjobb brit női előadónak járó díjat. Tovább»