Annak ellenére, hogy a szóban forgó lemez debüt album, tulajdonképpen nem egy fiatal csapatról lesz szó a következőkben. A görög származású banda 1998-ban alakult meg. Mi sem mutatja jobban a görög színtéren jelen levő kiadó és pénzhiányt, mint hogy egy viszonylag színvonalas muzsikát produkáló bandának majdnem egy évtizedbe tellett kiadnia egy lemezt, amit végül egy német kiadó (Limb Music) karolt fel.

A legelső probléma, ami szembe tűnik az együttest hallgatva az egyéniség teljes hiánya. Több száz ilyen hangzású banda munkálkodik szerte a világon. Ha a srácok őszintén magukba néznének, talán rájönnének erre. Én remélem, hogy a legközelebbi lemezen már egy teljesen más kiállású Emerald Sunnal találkozunk!

Na de ne siessünk ennyire előre, foglalkozzunk kicsit ezzel az anyaggal. A dalok nem számítanak újnak. Az albumon inkább csak összegyűjtötte a csapat az eddigi demó felvételeken található számokat, amik között akad pár jobb darab. Elsőként ott van mindjárt a dalok sorát nyitó Scream Out Loud (amit egy viszonylag hosszabb intro is megelőz). Ez a szám egyébként az Európai Heavy Metal Dalversenyen (Heavy Metal European Song Contest) második helyezett lett. Ahogy a külföldi kritikákat olvastam a lemez kapcsán, több helyen a régi Helloweenhez hasonlítják a bandát, de előfordult az Edguy neve is. Személy szerint nekem Jimmy Santrazami hangjáról a Stratovariusos Timo Kotipelto neve ugrott be. A többi dalról tömören és röviden csak annyit mondanék, hogy tipikus heavy metal opusok, súlyos - ugyanakkor kicsit uncsi - témákból összerakva.

Jó úton indult el az Emerald Sun. Ha most pontoznom kéne az anyagot, egy hetessel jutalmaznám őket bátorításképp. Remélem a jövőben megtalálják a saját hangjukat, mert így ez - ahogy már feljebb kifejtettem - uncsi!