Egyszer egy női magazinban a következő mondatot olvastam: „Chris Cornell, mindkét nem nagy kedvence”. Hm… azt tudtam, hogy a nők rajonganak érte. Helyesbítenék: csak azt tudtam, hogy a húgom és én megveszünk érte; érte, a hangjáért, a zenéjéért, mindenért, ami Chris Cornell. Ezen kívül még azt is tudom, hogy a húgom és én is nők vagyunk. S hogy a férfiak mit szeretnek benne? Talán ugyanazt, amit mi, talán mást… talán ezt most nem kezdem el részletezni. Részletezzük inkább Chris Cornell karrierjét!

Chris John Boyle 1964-ben, Seattleben született, egy ír-katolikus család sarjaként. Szülei válása után felvette édesanyja nevét (Cornell), s a későbbiekben ezen a néven vált ismertté.

Első és egyben igen nagy sikereit a Soundgarden nevű grunge bandával érte el, mely a Nirvana, az Alice in Chains és a Pearl Jam mellett a ‘90-es évek meghatározó zenekara volt. Cornell névjegyévé vált hangjának hihetetlen ereje és terjedelme. Az együttes dalszerzőjeként előszeretettel feszegetett olyan témákat, mint a halál, vagy az egzisztencializmus. Első széleskörű sikereiket 1991-ben a Badmotorfinger című albumukkal - és az erről megjelent Jesus Christ Pose című dalukkal - aratták, mely az államokban dupla platináig jutott. Ez azonban csak az ugródeszka volt a három évvel későbbi, ‘94-es Superunknown című lemezhez, melyből világszerte 7 millió fogyott, és két Grammyt is bezsebelhettek érte. Erről a cd-ről lett kimásolva, és megklipesítve - többek között - talán a legismertebb Soundgarden dal, a Black Hole Sun.

Az együttes 1984-1997-ig való fennállása alatt Chris tagja volt a Temple of the Dog nevezetű rövid életű formációnak, ‘99-ben pedig megjelentetett egy csekélyebb sikerű szóló albumot Euphoria Morning címen.

Pár év kihagyás után főhősünk talán úgy gondolta, itt az ideje, hogy az új évezredben is valami igazán nagyot alkosson. Ezzel nagyjából egy időben Zack de la Rocha is gondolkodni kezdett, mégpedig azon, hogy otthagyja zenekarát, a Rage Against The Machine-t. A megmaradt tagok kénytelenek voltak új énekes után nézni, és nem nehéz kitalálni, hogy választásuk épp Chris Cornell-re esett. Így 2001-ben megalakult az Audioslave a régi Rage-esekkel (Tom Morello, Tim Commerfold, Brad Wilk) és Chris-szel.

Debütáló albumuk, az együttes nevét viselő Audioslave 2002 novemberében jelent meg, olyan nagy slágerekkel, mint a Like a Stone, a Cochise vagy a Show me how to live. Az egyébként tripla platina státuszt elért lemez zeneileg erősen emlékeztet a Rage Against The Machine-ra, megfűszerezve persze Cornell különleges hangjával és énekstílusával.

Második albumuk, az Out of Exile 2005 májusában került a polcokra, s az amerikai listákon egyből az első helyen nyitott. A cd legismertebb számai a Be Yourself, a Doesn’t Remind Me, az Out of Exile és a Your Time Has Come. 2005. május 31-én az Audioslave beírta magát a történelemkönyvekbe, ugyanis ők lettek az első amerikai rock-zenekar, akik koncertet adtak Kubában, méghozzá 70000 ember előtt.

2006 szeptemberében még piacra dobták harmadik, Revelations című albumukat, ám 2007 elején bejelentették: nincs tovább, Chris Cornell kibékíthetetlen személyes ellentétekre hivatkozva elhagyta az Audioslave-et.

Chris azonban nem sokat bánkódott (szemben velem), ő írta és énekelte a 2006-os James Bond film, a Casino Royal főcímdalát, a You Know My Name-et. Ezen kívül 2007-ben kiadta második szóló albumát, a Carry On-t, mely 17 dalt tartalmaz. Arról pedig, hogy milyen lett az új lemez, és Chris hogy szól élőben, mindenki meggyőződhet, aki ellátogat az idei Sziget Fesztiválra augusztus 14-én.