Az életben vannak olyan pillanatok, amikor az ember elmereng azon a kérdésen milyen lenne egy másik ország fiaként(lányaként) élni az életet. Milyenek lennének a haverok, vajon arrafelé mit kajálnék reggelire a jól megszokott bundás kenyér helyett és nem utolsó soron milyen zenére lennék nagyon ráállva. Ha őszinte akarok lenni én mindig is észak felé szárnyaltam képzeletben és ebben nagy szerepe volt az ottani zenei kultúrának. Ezúttal a finn April muzsikáját tárgyaljuk ki ebből a sokszínű zenei kultúrából.

Nem vitás, ez a banda egy nagy átverés! Külsőre úgy néznek ki, mint öt deszkás, az Amerikai Pite filmeken nevelkedett srác, de zeneileg sokkal többek ennél. Üde, friss, energiától duzzadó muzsikát nyomnak. Számaik változatosak technikásak.

Hakim Hietikko énekes teljesítménye, fiatal kora ellenére igen meglepő! Olyan, mintha a fickónak hét feje lenne, mint egy mesebeli sárkánynak és minden számban másik fejével énekelne. Hol lágyabb lassú dallamokkal, hol durvább gyors témákkal operál. Mondjuk erre simán lehet azt mondani, hogy minden metalcore bandában megtalálható ez a két (több) pólósú tulajdonság. Jelen esetben Hakimot az emeli ki a tömegből, hogy ezt a munkát kifejezetten jól, az átlagnál magasabb színvonalon műveli. Csak így tovább!

A többiekről is illik pár szót szólnom, hisz nélkülük nem lenne miről írnom most. A zene maga nagyon el van találva. Igyekszik nem százszor megrágott klisékkel dobálózni, kellemes ugyanakkor metálos (nem mindig metalcore) dallamokkal dolgozni. És akik ezt mind elkövették: Mikko Merilinna (gitár és szinti), J. Fatal (gitár), Jaakko Pulkki (basszusgitár és háttérvokál), Mikko Huovila (dobok).

Végül beszéljünk kicsit a lemezen található dalokról. A lemezt nyitó The Power Of One szerintem az egyik legjobb tétel. Fülbemászó dallam, gyors ritmus, tipikus metalcore szám. Kicsit lassabb és kidolgozottabb, kihangsúlyozottabb része a lemeznek a Weakend To Speak című tétel. Főleg Hakim éneke emeli az album csúcspontjára ezt a számot! Kifejezetten meglepetés volt számomra, amikor felhangzottak a lemezt záró Fading első másodpercei. Ez egy nagyon lassú szám zongorakísérettel és hegedűvel, aminek nem utolsó sorban elég jó szövege is van.

Úgy látszik északon végre kifejlődésnek indult egy olyan generáció, ami nem feltétlen a jól bevált heavy metal irányon igyekszik befutni. Ha megfelelő kiadói (Spinefarm Records) támogatást kap a csapat lesz ebből még világkörüli turné, és ki tudja talán több is!