Kicsit döcögősen, de megkezdődött harminckettedik alkalommal az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója Debrecenben, a Vekeri-tó partján. Rögtön a nyitó estén több ezren érkeztek meg a helyszínre, sokméteres kígyózó sort hozva létre a bejáratnál. A hatalmas fesztiválterületen azóta a szálláshelyek beteltek, már csak a kempingekben lehet elcsípni egy-egy sátorhelyet. Bár akinek ez sikerül, az keressen meg, meghívom egy sörre…

Nulladik nap nem sok program volt még, egyedül a Pepsi sátorban lehetett pár bandát elcsípni. Ennek köszönhető, hogy ezeken a fellépéseken szép tömeg kerekedett olyannyira, hogy a PUF koncerten sikeresen bedöntötték a kordont. Ezen kívül a szakadó eső sem kedvezett az épp sátrat állítóknak. Vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy a fesztivál hátralevő részére tökéletes időt jósolnak a jósok a szabadban bulizáshoz.

Első nap siettünk, hogy elérjük a fél hatra kiírt Zorallt, de mint kiderül, felesleges volt. Egy meghibásodott generátor kicserélése miatt két órán keresztül áram nélkül maradt a terület nagy része, többek közt a nagyszínpad is. A Black Out fellépése elmaradt, a Zorallt pedig áttették a nap végére. Tulajdonképp számunkra az Aljas Kúszóbabbal kezdődött a program a Pepsi sátorban megalapozandó az este hangulatát későbbre is. Közvetlenül utána jött a Pokolgép akusztikus fellépése a Malátabárban. Meg kell valljam, az akusztikus Oblatio lemezüktől nem voltam elragadtatva, de élőben tátottam a szám. Plusz egy gitárral léptek színre és Czébely Csaba (dobok) törött keze ellenére is csodálatos bulit nyomtak. A sátor megtelt emberekkel és együtt énekelve jött egyik nagyszerű szám a másik után. A fő irányvonalat a Jel, Pokoli színjáték vonalú régi számok adták. Majd ma, a második napon lehetőség lesz ezeket meghallgatni klasszikus előadásban is a Kalapács zenekartól is.

Mindeközben a nagyszínpad mozdított meg a legtöbb embert lévén, hogy a Zanzibár állt a deszkákon, majd jött az Ossian. A közönség mindkét esetben a vártnál lelkesebb volt, ami a zenészeken visszatükröződött. Kollégám írta a hegyalján, hogy az Ossian akkor kicsit fáradtnak tűnt, most viszont az ellenkezőjét állíthatom. Paksi Endrét és csapatát rég nem láttam ilyen energikusnak és boldognak a színpadon.

A heavy metálos banda után kicsit éles váltás volt a Belga fellépése, így szinte a teljes közönség lecserélődött. A Belga amúgy szinte az egyetlen rap zenekar, ami színpadon is megállja a helyét és sok olyan ember tekinti meg őket, aki a műfajtól amúgy elzárkózik, így most is pörgős volt a hangulat.

A nagyszínpados programmal párhuzamosan a Heaven Street Seven és a NEO pedig a Café színpadot töltötték meg roskadásig. Ez utóbbi sátor érdekessége, hogy belépés csak tizennyolc éven felülieknek lehetséges. De „üzemelt” még a Zúzda színpad is, ahol a Junkies és a Fresh Fabrik produkciójába néztem bele sokad magammal.

Hazaindulás előtt még épp elcsíptük a Zorall hiánypótló fellépését a nagyszínpadon, ahol mind a hangzás lenyűgöző volt egész délután és este, mind a sötétben káprázatos fénytechnika vonzotta a tekintetet.

Most, hogy összefoglaltam az első nap látottakat, megemlítenék még pár pozitív és negatív tapasztalatot. Kellemes volt az igényes hangosítás és fénytechnika, valamint a biztonsági szolgálat udvarias és közvetlen magatartása. Ami nem tetszett: az amúgy is nagy területen nem könnyű közlekedni, kacskaringós utakon kényszerű az ember végigmenni a kempingtől a nagyszínpadig vagy a bejáratig. Röviden: nem látom túl ésszerűnek az elrendezést. Ami kifejezetten felháborít, hogy néhány civil-szervezet fellépését a programfüzetből nemes egyszerűséggel kihagyták és még ki is rakták őket a fesztiválterület kerítésén kívülre. Ha már elmennek lelkesen egy programmal, kicsit több tiszteletet érdemelnek.

Vegyes érzelmekkel telt tehát az első nap, de folytatása következik…

fotók: HAtis