Van itt Magyarországon egy olyan trend, hogy ha valaki valamilyen módon hírnevet szerez magának a hazai zenei szcénában, azt minőségtől függetlenül egyből pumpálnánk ki külföldre. Ez eddig nem nagyon sikerült, pedig sok nagy reménységünk volt már. Úgy tűnik a nemzeti himnusz ismerete kötelező feltétel lett, s bármilyen hihetetlen, volt már rá példa, hogy valaki ezen a rostán hullott el… Nem a The Moog volt az. Nem. Ők fejre állították ezt az egészet, s előbb hírnevet szereztek maguknak az USA-ban, most pedig megpróbálják meghódítani a hazai piacot.Az együttes 2004-ben alakult, s alapjaiban egy gimnáziumi formáció képezi. Első komolyabb koncertjüket a No Future fesztivál keretében adták, s ezzel sikerült némi média-jelenlétet szerezniük. Az amerikai sikerek előtt természetesen sokat játszottak kisebb-nagyobb budapesti klubokban, olykor külföldi zenekarokkal kézen fogva. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően 2004 és 2005 során többször is koncerteztek Magyarország határain kívül, így Krakkóban, Bécsben és Pozsonyban is.

2005 októberében az együttes bejutott az ABC - osztrák-magyar tehetségkutató verseny tízes döntőjébe, s ezzel egy időben elkészítették a Clambake EP-t. A lemez csupán három számot tartalmazott, címét pedig Elvis Presley egyetlen megbukott filmjétől kölcsönözte. 2006-ban a fővárosi koncertek mellet sikerült néhány vidéki városba is eljutniuk, ezzel is növelve rajongó táborukat. Az amerikai lemezszerződést elsősorban a MySpace-nek és egyéb netes oldalaknak köszönhetik, ugyanis itt kezdtek el kiadók után kutatni. A hosszas keresgélésnek meg lett az eredménye, 2006 májusában a kötelező tárgyalások után a los angeles-i MuSick Records-szal sikerült leszerződniük. Innentől egyenes volt az út a Sold For Tomorrow című nagylemezhez, melynek keverési munkálatait az a Jack Endino végezte, aki a Soundgarden és a Therapy albumai mellett a Nirvana „Bleach” című bemutatkozó lemezén is dolgozott.
A fiúk segítségére volt a Press Here Publicity nevű new yorki cég [velük dolgozik többek között a White Stripes, az Arctic Monkeys, a Bloc Party, a Kaisers Chiefs és a Franz Ferdinand], mely vállalta a turné és a lemez amerikai promótálását. A 27 állomásból álló turné február végén indult, s a zenekar viszonylag nagy sikert ért el minden helyszínen. Hazatérve az A38-on került sor a lemezbemutató koncertre, amin az itthoni közönség is megízlelhette, mennyit fejlődött a The Moog.

Az eddig (ilyen-olyan okokból) felsorolt előadók listájából is látszik, hogy az együttes a brit-pop és az indie világában kalandozik, saját bevallásuk szerint nagy hatással volt rájuk a Beatles, a Beach Boys, a Muse, a Blur, a The Strokes vagy a The Libertines.

Mára a magyar médiában is elég erős a jelenlétük, a Radio Café után a Petőfi Rádió játszási listájára is felkerültek az I Like You című számukkal, amiből videoklip is készült, s az újságok hasábjain is egyre többet szerepelnek. A klipet Vígh Dávid és Szabó Áron rendezték, színvonalát tekintve mindenképpen a magyar élvonalba tartozik, s valószínűleg külföldön (főleg a Brit-szigeteken) is megállná a helyét. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a Viva Tv viszonylag keveset játssza.

A szekér a tengeren túlon is halad: a The Moog az elsõ heti 117. helyezését is felülmúlva a múlt héten a 85. helyig kapaszkodott az amerikai CMJ listán, mely a legfontosabb egyetemi és alternatív rádiók játszási listája alapján készült igen fontos mérce. Ez óriási eredmény egy, az amerikai piacon új és ismeretlen zenekartól.

Tagok:

Tonyo - ének, billentyű
Ádi - gitár
Miguel - gitár
Csaba - basszus
Gergő - dobok

Diszkográfia:

Sold For Tomorrow (2007) Magyarországon: Tom-Tom Records
Clambake Ep (2005)