A fesztivál második és harmadik napja viharok és hangosítási problémák nélkül telt el, méghozzá nagyon jól! A zenei programokat tekintve mindenki megtalálhatta a „sajátját”, mi is. Annyira, hogy olykor a bőség zavarában azt se tudtuk, mit válasszunk… Ha ez a legnagyobb problémánk egy fesztiválon, akkor az azt jelenti, hogy jó helyen vagyunk. A választás pedig: hallgathatsz a szívedre, a barátaidra, a programajánlóra… Egy biztos: nehéz lesz rosszul dönteni! Tovább»

Utálom a skatulyákat… De hát a bandákat és teljesítményüket mégiscsak kategorizálni kell. (Vajon tényleg?) Pedig ezzel a csapattal csupán annyi a bajom, mint azzal a DJ-vel, aki egymásután játszik a koncertjein Dream Theatert, mondjuk egy kis ELP-t és desszertnek utána egy kis Saga jönne. Szóval nálam ez a progresszív-instrumentális-heavy-pop/rock. És hát persze, hogy már megint Skandinávia, szűkebben Norvégia az a hely, ahonnan ez a zenei puzzle érkezett. Tovább»

Lassan az idei nyárnak is vége van, bár ezt ebben a melegben elég nehéz elhinni. A meleget talán még sokáig, azonban az iskolai szünidőt már csak néhány napig élvezhetjük. Mielőtt neki állnál visszaszámolni, és fej vesztve siránkozni, azt mondom, inkább SZIN-ezz! Ennél jobb programot úgysem találsz augusztus utolsó napjaira, és a remek koncertek biztosan feledtetik veled egy időre azt is, hogy ezek már az utolsó napok… Tovább»

A Sziget idén is kipipálva. Nagy, drága, koszos, nincs meleg víz, de legalább esik sokat az eső, viszont ettől függetlenül szeretjük. Tudom, hogy ez egy zenemagazin, ahol főként zenéről szeretnétek olvasni, de a Sziget fő varázsát szerintem épp az adja, hogy legalább annyira szól a nem-koncertekről, mint a koncertekről. Napokat lehet tengni-lengni a civil utcában, le lehet dekkolni a Vurstli színpadnál bűvészeket nézni, és folyton a legkülönfélébb jelmezbe öltözött mutatványosok róják az utcákat, amik megadják a “Sziget-fílinget”, és bűn lenne őket nem megemlíteni. Tovább»

A hazai Heavy Metal színtér egy nagy reménységének, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb magyar bandának, a Tűzmadárnak végre megjelent a második nagylemeze, a Fények . Az eredmény tizenkét dal több mint ötven percben és rengeteg bónusz a lemezen. Ennek kapcsán beszélgettem az alapító „őstaggal” és egyben énekessel, Schrott Péterrel. Tovább»

2007-ben újra útra keltünk a cseh kisváros, Vizovice felé, mégpedig nem kis megelégedésünkre minden eddiginél nagyobb számú magyar csapatban érkeztünk. Köszönhetően Eszternek, idén úti célunkat busszal közelíthettük meg, ennek minden előnyével és hátrányával. Szó, ami szó, kényelmes volt, olyan szempontból, hogy átszállás nélkül, viszonylag gyorsan és olcsón értünk el Csehországba. (Személyigazolványom már lejárt egy hónapja, a határőrök, kedvesen integetve átengednek, oda se neki.)

Tovább»

Nemrég volt szerencsém bemutatni magazinunk hasábjain a fiatal Babylon zenekar legelső anyagát, a hat dalt felvonultató „egyes” kislemezt. A cucc alapvetően tetszett, de pár lényegesebb észrevételem azért akadt, természetesen. A legfontosabb ezek közül, hogy nem éreztem igazi karakterét a zenéjüknek. Az érzelmesebb hard rock és a néha bedurvulós metál között lavírozott majdnem minden szerzemény, emiatt kicsit érdektelennek, jellegtelennek találtam az egészet. A „kettes” számú EP- n viszont - mely mostanában jött ki - már tetten érhető a fejlődés. Tovább»

Finnországban legalább olyan gyakoriak a heavy-metal bandák, mint ahogy nálunk minden második embert Ferinek, Sanyinak vagy Gábornak hívnak. Az északi helyzetet tanulmányozva egyértelműen a műfaj elpoposodásáról beszélhetünk. Ennek a populáris hullámnak az egyik új résztvevője az Excalion nevű brigád. A banda Waterlines című új albumával nem újította meg a műfajt, ugyanakkor bárki számára könnyen emészthető zenét tett le az asztalra. Tovább»