Utálom a skatulyákat… De hát a bandákat és teljesítményüket mégiscsak kategorizálni kell. (Vajon tényleg?) Pedig ezzel a csapattal csupán annyi a bajom, mint azzal a DJ-vel, aki egymásután játszik a koncertjein Dream Theatert, mondjuk egy kis ELP-t és desszertnek utána egy kis Saga jönne. Szóval nálam ez a progresszív-instrumentális-heavy-pop/rock. És hát persze, hogy már megint Skandinávia, szűkebben Norvégia az a hely, ahonnan ez a zenei puzzle érkezett.

Igaz nem zsír új albumról van szó, mert az első fejezet, a The 1st Chapter 2005-ös album, de mivel csak 2007-ben jelent meg az Isolated („Második fejezet”) talán mégsem késett meg annyira ez az ajánló. Ahogy az a bevezetőben is kiderült, a műfaji besorolás lehetetlen, így ha túl vagyunk ezen a hálátlan munkán, merüljünk el kicsit a zenében, mert bizony érdemes. .Komoly hangszeres tudású zenészek álltak össze ugyanis, nagy-nagy magabiztossággal. Így hozták össze ezt az anyagot korongra kész állapotba és ez érződik is minden egyes dallomon, minden riffen, szólóbetéten.

Progresszív és virtuóz a zene, amelyet a basszer és a dobos tördel egy nótán belül is darabokra. Egy-egy dal ritmusképlete úgy áll össze színes egésszé mint egy templom ólomüvegezése. Lágy lírai, már-már könnyesen szép elemek, melyek atomjaira hullanak a skandinávos zúzásban, hogy aztán valami egészen más tartalommal születhessen meg a folytatás.

A korongot két nagyobb lélegzetű opusz, a „Birodalom dicsősége” és a címadó „Első fejezet” teszi monumentálissá tíz és húsz perces tartalmával. Engem ennek ellenére mégis a negyedik szám (Biosfear) hozott tűzbe, mert szinte a klasszikus Emerson-féle Tarkus zsenialitása köszön vissza benne. A kilenc dal mindegyike önálló csemege, és ez igaz még akkor is, ha zeneileg egyáltalán nem könnyű „olvasmány”. Ha valaki pusztán kíváncsiságból hallgat bele a korongba, ajánlom figyelmébe kilencedik, bónusz számot (Haunted Dreams), amely mintegy esszenciája, hét perces sűrítménye az egy órás albumnak.

Jegyezzük meg a csapat nevét. A Haugen fivérek; Truls (dob) és Mats (gitár), Mollen (basszer), Storo (billentyű) és a fantasztikus hangú Michael Eriksen: ők öten alkotják a Circus Maximust és mert „nomen est omen” ez az anyag valódi nagy cirkusz, igazi durranás. A progresszív rock kedvelőinek!