Finnországban legalább olyan gyakoriak a heavy-metal bandák, mint ahogy nálunk minden második embert Ferinek, Sanyinak vagy Gábornak hívnak. Az északi helyzetet tanulmányozva egyértelműen a műfaj elpoposodásáról beszélhetünk. Ennek a populáris hullámnak az egyik új résztvevője az Excalion nevű brigád. A banda Waterlines című új albumával nem újította meg a műfajt, ugyanakkor bárki számára könnyen emészthető zenét tett le az asztalra.

A mai világban nagyon nehéz úgy zenét készíteni, hogy ne olvassák rá a zenekarra az adott műfaj nagy csapatainak nevét. Az Excalion esetében ezek a bandák a következők: Stratovarious, Edguy, Sonata Arctica. Itt be is fejezném a hasonlítgatást, csapjunk bele a lecsóba!

A zenéről dióhéjban csak annyit érdemes tudni, hogy tipikus finn heavy bandával van dolgunk: jellegzetes hangzás, témák, dalszerkezetek. Az együttes tagjai mindvégig megbízhatóan, pontosan teszik a dolgukat a lemezen. Talán csak Jarmo Pääkkönen énekesről olvastam ez idáig negatív kritikákat. Személy szerint nekem bejön a hangja, persze van még hova fejlődnie, de alapnak tökéletes orgánummal rendelkezik. A lemezen a Between The Lines című dalban énekel nagyot, viszont az utána következő Soaking Groundban már kicsit kifogyott a szuflája.

A dalok elég vegyes felvágottak. Van közöttük gyorsabb, lassabb, epikusabb, mindenki válogathat, kinek hogy tartja kedve. Alapvetően jellemző rájuk a slágeres refrén. Egy-két dal kivételével simán lenyomható az album, akár még rádióban is. Két számot emelnék ki a 11 nóta közül. Az első - véleményem szerint - a csapat legjobban felépített, legpörgősebb dala, a Between The Lines. A második a Delta Sunrise címre keresztelt epikus, lassú ballada, ami igen jó refrénnel rendelkezik és nem utolsó sorban koncerten is simán megállja a helyét.

Az anyag megszólalásával természetesen nincsenek gondok, a kinézettel viszont nem vagyok megelégedve. Általában elvárható egy csapattól, hogy ha már megjelentet egy lemezt normális külsővel lássa el azt. Az Waterlines borítója a zene profi kivitelezésével szemben, teljesen ellentétes érzést váltott ki belőlem, amit leginkább a gagyi szavunkkal tudnék jellemezni.

Mint már említettem, az Excalion ezzel a lemezével nem újította meg a műfajt, és bőven van még hová fejlődnie a bandának! Mindezek ellenére bátran ajánlom beszerzésre az albumot azoknak, akik szeretik a slágeresebb dallamú heavy-metalt.