Mindig öröm magyar zenekar cédéjét egy külföldi kiadó gondozásában tudni, még akkor is, ha nem éppen a legbefolyásosabb labelről van szó. Ez a helyzet az Everwooddal is. A görög Burning Star Records is inkább a kicsik táborát gyarapítja, mégis jó munkát végezhetnek házon belül és kívül, hiszen számos magazinban olvashatunk kritikát a banda második nagylemezéről. A szórás igen nagy, 4.5 és 10 pont között akad mindenféle értékelés, a valóságban viszont, - legalábbis véleményem szerint - közel sem ennyire középszerű az anyag. Tovább»

2007. november 2-án hivatalosan is megnyitják a nagyközönség előtt Budapest legfrissebb rock-blues-metal szórakozóhelyét, a 15. kerületi Késmárk utcában. A klub nem más, mint az Avalon, amelyet már most is nagy érdeklődés övez. (…és még hivatalosan meg sem nyílt!) Mielőtt azonban még a híres-neves, őrült német csapat, az Edguy és hangulatfelelősük a Keepers of Jericho birtokba venné a színpadot, a sajtó képviselői és a zenével hivatalosan foglalkozók betekintést nyerhettek a színfalak mögé, egy fergeteges este erejéig. Tovább»

Sopron után a következő hely, amire lecsaptunk Eger volt. Szép környezet, jó borok, és kemény metálbandák. Pénteken (Okt. 19.) és Szombaton (Okt. 20.) összesen több mint 400 ember volt az Egal klubban. A két napon összesen 13 zenekar lépett fel melyből 8-al találkozhattok november 30.-án az Emergenza középdöntőjében. Most pedig lássuk a két nap beszámolóját! Tovább»

Zuhogó esőben hat óra körül érkeztünk meg a Petőfi híd budai hídfőjénél horgonyzó A38 rámpájához, amitől nem messze az úttesten már ott parkolt - az est fő attrakciójának számító bandának - a Korpiklaaninak turnébusza. Gyors jegyváltás, majd a ruhatár meglátogatása után épp a műsort nyitó Dyas koncertjének - szó szerint - utolsó pillanataira toppantunk be a koncertterembe. A zenészeket már csak lemenni láttuk a színpadról. Ekkor még viszonylag - legalább is későbbiekhez képest - kevesen tolongtak a küzdőtéren, elindultunk hát, hogy helyet keressünk magunknak előrefelé. Tovább»

Végre ezt is megéltük! Megjelent az új Down. Nem mondhatnám, hogy elkapkodták Phil-ék a folytatást, de legalább most csak 5 évet kellett várnunk és nem 7-et, ahogy az a Nola és a Buslte In Your Hedgerow közötti időre gondolok. Amikor a boltban megvettem a korongot és hazavittem meghallgatni, az járt a fejemben, hogy érdemes lett volna mégiscsak kivárni azt a 7 évet. De! Azóta elég sok víz folyt le a Dunán és volt időm rendesen átvizsgálni, mit is hoztak össze a mocsári srácok. Tovább»

Három évet kellett rá várni, de - úgy érzem - megérte! A Resident Evil harmadik epizódja első körben földbedöngölt, megerőszakolt és elcsábított a moziban. Második alkalommal már kicsit gyengédebben ugyan, de még mindig egy betöretlen ló lendületével támadta meg idegeimet. Hogy ezt a hatást, a horrorfilmekhez való beteges vonzódásom, a váratlan fordulatok, a profi kivitelezés vagy Milla Jovovich Istennő játéka keltette bennem nem tudnám megmondani. Annyi azonban biztos, ezt a zombis filmet ezúttal - elődeivel szemben - nem lehet olyan könnyen a porba gyalázni! Tovább»

A svéd banda egyértelműen a 90-es évek egyik legérdekesebb metálzenei jelenségének számított metál/rap zenéjével. Deaf Dumb Blind című albumukkal egy teljesen újszerű dolgot nyomtak bele az emberek képébe valahogy így: Nesze nektek hallgassátok, vagy menjetek a fenébe! A csapat megalakulása óta lassan már húsz, az első lemez megjelenése óta pedig tizenöt év telt el, mégis a banda megállíthatatlanul nyomul előre. Albumról albumra próbálnak megújulni, ami hol kevésbe (Hate Yourself With Style), hol jobban sikerül, mint most a Life Will Kill You. Tovább»

Lassan tizenöt év telet már el a mára már klasszikus vált Deaf Dumb Blind album megjelenése óta, Európa elsőszámú rap/metal bandája mégsem tétlenkedik. Idén nyáron jelent meg hetedik stúdiólemezük a Life Will Kill You a Nuclear Blast gondozásában. Azóta már a hazai rajongóknak is volt szerencséjük találkozni a bandával Székesfehérváron, a FEZEN Fesztiválon. Zak Tell frontemberrel beszélgettünk a csapat jelenlegi ügyeiről és még sok másról.

Tovább»

Vagyis: csupán emberi hang és egy mikrofon. Mégis elképesztően összetett és sokszínű az a produkció, amit a Bauchklang, ez a hat osztrák fiatalember létrehozott. Új dimenzióba emelték a beat box műfaját: határokat rombolnak le és új hidakat építenek a reggae, a drum&bass, a hip-hop, a világzene és az elektronika stílusirányzatai közt. Színpadi show-juk egyszerűségében magával ragadó és lebilincselő. S mindezt hogyan érik el? Csupán az emberi hangot használva, a legszebb hangszert mindközül. Nem szeretnék drámai lenni, de ebben tényleg van valami…Az alsó-ausztriai együttes 1996-ban alakult. Mozgatórugójuk a kíváncsiság volt: a kíváncsiság, hogy mire képesek. S hogy mi visz rá valakit arra, hogy egy új zenei műfajt teremtsen? A kérdést itt valószínűleg újra kell fogalmazni. Mi van a Bauchklang-ben, ami képes ledönteni minden világzenei-, underground- és populáris műfaji határt, és mégis egyedül áll a modern zene e meghatározhatatlan szintjén? A hat vokalista számára a kérdésben ott van a válasz is. A válasz egyszerű: kezdeni valamit az összetevőkkel. A ritmussal, az emberi hanggal és a mikrofonnal. A Bauchklang új hangzást teremtett, s felismerte, hogy készíthet beat-zenét minden elektronikus segítség nélkül, de mégis ugyanazzal az átütő erővel és intenzitással. Sőt, talán még jobban is. Tovább»

Az eddig megszokott egy helyett most két évet kellett várni az új lemezre, aminek a hatása mind a hanganyagon, mind az eladási adatokban megmutatkozik. Úgy tűnik, hogy a sok rosszmájú varjú ellenére az Ossian csillaga huszonegy év elteltével is fényesen ragyog a magyar metál színtéren - mindezt a MAHASZ lista első helye is bizonyítja. A szokásos és jól bevált recepttől most sem tért el a banda, így biztos nem fog csalatkozni a hallgató. Ez viszont nem jelenti, hogy unalmas lenne az anyag… Sőt! Tovább»

Két év után jelent meg a hazai heavy metal színtér egyik vezető nevének, az Ossiannak az új albuma, mely Örök Tűz névre hallgat. A Fortissimo című számra már el is készült az első klip, a csapat készül a novemberi lemezbemutató koncertjére, miközben még egészen a tél derekáig tart a turné. Erről és még sok minden másról beszélgettem a frontemberrel, Paksi Endrével. Tovább»

A 2007-es évben nem nagyon találkoztam olyan hazai produkcióval, ami úgy istenigazából megfogott volna. Kivételt képez a Neochrome Downfall/Collapse lemeze, de ez egy teljesen más történet. A Losing Season legénységét a neverLAND -ből már jól ismert Medve Balázs - ebben a mostani esetben - énekes által ismertem meg, zenéjük egyből lenyűgözött. Sikerült végre betölteni azt az űrt, amit hiányoltam a magyar underground életből. Hip-hip hurrá, végre itt egy igényes death, metalcore, prog elemekkel dolgozó banda! Tovább»