Lassan tizenöt év telet már el a mára már klasszikus vált Deaf Dumb Blind album megjelenése óta, Európa elsőszámú rap/metal bandája mégsem tétlenkedik. Idén nyáron jelent meg hetedik stúdiólemezük a Life Will Kill You a Nuclear Blast gondozásában. Azóta már a hazai rajongóknak is volt szerencséjük találkozni a bandával Székesfehérváron, a FEZEN Fesztiválon. Zak Tell frontemberrel beszélgettünk a csapat jelenlegi ügyeiről és még sok másról.

Szia! Első körben engedd meg, had gratuláljak az új lemezetekhez, a Life Will Kill You tényleg gyilkos anyag lett! Elégedettek vagytok vele?

 

Teljes mértékben elégedettek vagyunk - úgy is mondhatnám marhára elégedettek - ellenkező esetben nem adtuk volna ki a lemezt, bár természetesen van jó pár dolog, amire legközelebb jobban oda fogunk figyelni! Ezek olyan kis semmiségek, amik nem úgy alakultak végül, ahogy szerettük volna, de ez természetes. Nem minden megy mindig a tervek szerint! Úgy érzem a „tökéletes album” hajhászása sohasem marad abba, addig legalábbis nem, amíg bandaként tartanak minket számon. A tökéletes album talán soha nem is fog elkészülni, hisz mindannyiunknak más elképzelése van arról, milyen is az, más szavakkal addig kell nyomnunk majd ezt a zenekart, amíg meg nem halunk, haha!

 

A blogodat olvasgatva akadtam rá egy bejegyzésre, amiben Dom Lawson (Metal Hammer) cikkét mutattad meg olvasóidnak. Ő a kritikájában - nagy meglepetésemre - 1 pontra értékelte az új lemezt. Fontos nektek, hogy miket firkálnak össze az újságírók rólatok, vagy egyszerűen csak nem érdekel titeket?

 

Természetesen fontosak a kritikák! Hazudnék, ha azt mondanám nem érdekel miket írnak rólunk, de lássuk be, az igazság az, hogy egy ilyen írás még mindig csak egyetlen ember szemlélet tükrözi, az már csak a mi balszerencsénk, hogy ez az ember egy olyan újságnak dolgozik, aminek több ezres olvasótábora van! Sohasem hálás dolog olvasni magadról, ha csak rosszat mondanak rólad, de hét kiadvány és tizennégy évnyi munka után már könnyű túllépni ezeken és folytatni a dolgunkat, ami - ahogy mindannyian jól tudjátok - a tömeg felcsigázása, az emberek provokálása és olyan albumok gyártása, amik reprezentálják az aktuális gondolatainkat, érzelmeinket a világ felé. Milyen unalmas lenne, ha mindenkitől elvárnánk, hogy szeresse azt, amit csinálunk!

 

Tudnál mondani pár szót az új lemezről azoknak, akiknek még nem volt szerencséjük belehallgatni?

 

Legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni, mint az eddigi hatásaink egyvelegét. Mindenki számára van egy kicsi mindenből, aki valaha is szerette a Clawfingert. Talán nem gáz, ha azt mondom, ez a mostani lemez az eddigi legjobb! Visszatérő elemnek számít a dalok között a halál motívuma. Pontosan nem tudom miért, de úgy érzem talán az öregedés, a szülői felelősség miatt gondolkodok ilyen sokat életen, halálon. Szerettük volna kiterjeszteni a „Clawfinger evangéliumot” több emberre elmondani a gondolatainkat, valamit aminek értelme is van, nem minden banda teszi ezt manapság!

 

Milyenek az eddigi visszajelzések?

 

Idáig egész jók, de ne felejtsük el, hogy a rajongók is más-más szögből szemlélik a zenénket, tehát nem mindenkinek tudjuk azt adni, amit elvár. Éppen ezért úgy gondolom nincs sok értelme ezen annyit parázni! Eddigi észrevételeink szerint a rajongóink mindenütt elégedettek a lemez melodikusságával és örülnek, hogy ezúttal egy kicsit visszatértünk a gyökerekhez!

 

Általában, hogyan születnek meg a Clawfinger dalok?

 

Első lépésben összeülünk a stúdióban, elmondjuk egymásnak az ötleteinket, majd amelyeket elég jónak találjuk azokat továbbgyúrjuk. Néha van úgy, hogy valaki már egy nagyjából teljesen megírt vagy félig meddig kész számmal érkezik, ekkor igyekszünk jól befejezni az adott nótát. Néha azonban marhára nem tudjuk hogy, de összehozunk egy-két dalt, valamikor könnyen, valamikor nehezebben ez többségében az adott nótától függ. Nincs egy bejáratott út sem! Tök mindegy hogyan, de a végére kész lesz a szám! Mi így dolgozunk!

 

Az új dalok közül kettőhöz már készült klip is. Ha egy zenekar új lemezzel jelentkezik, fontosak számára ezek a videók vagy csak azért készítitek el őket, mert a kiadó azt mondta?

 

Személy szerint nem nagyon érdeklődöm a videók iránt. Szeretem a fülemmel hallgatni a zenét, hogy aztán fül orgazmusom (angolul: eargasm - szóvicc) legyen, - haha - ezen kívül minden más másodlagos csupán! A zenei csatornák kialakítottak egy szörnyű képet, hogyan is kell élned, hogy pontosan miként öltözz, hogyan lásd a világot! A zene nem egy három perces klip, dögös csajokkal, fickókkal tálalva, akik az arcodba rázzák a seggüket, mellüket vagy éppen méregdrága verdákkal feszítenek, basszák meg! Mindezek ellenére a videók nagyon fontosak egy csapat számára, ha szeretne érvényesülni, manapság mindenféle képpen szükséged van rájuk! Ha mást nem, de valamit fel kell tenni a YouTube-ra, hogy a srácok lássak mit is csinálsz. Az első két videó amit készítettünk szinte semmiből lett összetéve a stúdiónkban. Nem mondom, hogy fantasztikusra sikeredtek, de legalább megvan bennünk a lehetőség, hogy megmutassuk magunkat az embereknek, akik nem biztos, hogy tudják kik vagyunk, hogyan hangzunk és hogy is nézünk ki!

 

Mit gondolsz, az idei év végén mire van nagyobb szüksége az emberiségnek: gyámolításra vagy egy kiadós seggberúgásra?

 

Egy szigorú seggberúgásra és utána egy kis vigasztalásra! Egy elcsigázott, kiábrándult, elrontott faj vagyunk, túlsúlyosak, túlfizetettek, hiányzik belőlünk a könyörület, állandóan aggódunk, a morális és a munkahelyi etika, minden ellenünk szól! Én sem vagyok jobb senkinél sem, de ameddig még élek, próbálok kis értelmet verni abba, amit ma emberiségnek nevezünk!

 

Sajnos a legutóbbi itthoni koncerteteket, ami a FEZEN Fesztivál keretében zajlott ki kellett hagynom. Hogy emlékszel vissza, milyen volt a buli?

 

Marha jól éreztük magunkat, de akadt egy kis technikai problémánk hála néhány háttérmunkásnak, akik aznap nem voltak a toppon a munkájuk terén. De hát ez van, a bulinak folytatódnia kell! Jó volt a közönség, mindent elkövettünk, hogy azok akik eljöttek jól érezzék magukat. Minden csak a közönséggel való kommunikáción múlik és ha már összejöttünk egy helyre miért is ne kommunikálnánk?!

 

Ha Magyaroszágon koncerteztek, van valamilyen speciális dolog, amit mindig megtesztek? Gondolok itt valami új kaja kipróbálásra esetleg egy különleges helyre, amit szerettek meglátogatni.

 

Igazából semmi ilyen heppünk nincs. Igyekszünk kihasználni az ország, a város illetve a fesztivál kínálta lehetőségeket!

 

Vannak pletykák, amik szerint sok előadónak állandó, különleges kérései vannak a rendezőkhöz. Pl: Egy tucat Jack Danielsnek kell várnia őket az öltözőben fellépés előtt vagy éppen lányokat rendelnek. Nektek vannak hasonló elvárásaitok?

 

Jack Daniels olyan, mintha a saját vizeletedet innád meg, de igen nekünk is vannak elvárásaink, végül is egy rockbanda vagyunk vagy mifene! Persze ilyen extravagáns kéréseink nem szoktak lenni, csak egy kis sörre, borra, likőrre, gyümölcsre, szendvicsre, ropogtatni valóra, a színpadon vízre és törülközőkre van szükségünk. Ennyi nekünk bőven elég! A lányokról csak annyit, hogy biztos nekik is megvan a magukhoz való eszük, hogy meghozzák a saját döntéseiket. Had tegyék azt, amit akarnak, nem miattuk lépünk fel! A zene fontos a számunkra, és ha közben találkozunk érdekes, aranyos emberekkel, akik szeretik azt, amit Clawfinger csinál - legyenek akár fiúk akár lányok -, akkor még jobb, érezzük jól magunkat!

 

Úgy olvastam a biográfiátokban, hogy a 80-as évek végén kezdtetek el együtt zenélni. Elég rég volt már, én úgy körülbelül három, négy éves lehettem, haha! Közel 20 évnyi közös zenélés után számíthatunk valamilyen meglepetésre tőletek?

 

1989 nyarán álltunk össze Bårddal. 1990 októberében elkészítettük az első számunkat, majd 1991-ben adtuk ki az bemutatkozó demoinakt. Hivatalosan valahol 1992 vége felé lettünk Clawfinger, szóval ez még közel sem húsz év! Tizenöt éve adtuk ki az első lemezünket, boldog vagyok, hogy még mindig együtt dolgozhatunk. Ha valaki szeretne rendezni valami nagyszabású party-t vagy esetleg mi döntünk úgy, hogy ez jó ötlet és belevágunk, akkor meg is fogjuk csinálni, de egyenlőre még nincs semmi sem tervbe véve!

 

Beavatnál mely bandák hatottak rátok a kezdetekben?

 

Hát ez elég változó a csapat minden tagjánál. Számomra a következő előadók voltak nagyon fontosak: Public Enemy, Grandmaster Flash & The Furious Five, Dead Kennedys, Frank Zappa, A Tribe Called Quest, Crass, Sex Pistols, the Stranglers, korai Red Hot Chili Peppers, Faith No More, John Lennon, Tom Waits, stb… Számtalan banda és előadó hatott rám az évek során különböző módon, tehát elég nehéz egy kalap alá összevonni őket. A többiek valószínűleg teljesen más neveket mondtak volna, ha most velük beszélgetnél, de mivel én vagyok itt ezért be kell érned az én kedvenceimmel, haha!

 

Mostanában milyen zenére vagy ráállva? Van már kedvenc lemezed/előadód 2007-ből?

 

Franc vinné el, nem nagyon mélyedtem el a friss anyagokban, legfőképpen nem a metál világában! Általában véletlenül szoktam új zenéket megismerni, barátaim vagy újságok által. Amúgy is az utóbbi időben tettem egy hátraarcot és főleg a hetvenes évek zenéit hallgatom. 2007-ben nem nagyon találtam még egyetlen érdekes előadót sem, habár vannak páran, akiket igen jónak tartok pl: Raconteurs-Brokey Boy Soldiers, CSS-Cansei De Sexy, LCD Soundsystem-Sound Of Silver, Rilo Kiley-Under the Blacklight, Ryan Adams Easy Tiger. Te magad is láthatod, hogy ez nem túl durva összeválogatás. Úgy érzem bőven elég durva zenét hallok a turnék alatt!

 

Az új lemezt hallgatva eszembe jutott, talán kéne csinálnotok egyszer egy dalt az Apocalypticával közösen… Biztos bevertem a fejem, de tényleg érdekel, mit gondolsz az ötletről?

 

Vicces, hogy ezt mondod, ugyanis a lemezünk egy hetet késett, mert a dobosunk - Henka - épp az Apocalypticával stúdiózott. Még arról is esett szó közöttük, hogy eljönnek a mi stúdiónkba és szerepelnek majd az új korongon, de a sok munka miatt ez sajnos nem valósult meg. Így nézve nem hiszem, hogy beverted volna a fejed! Mindenesetre ez egy aranyos ötlet volt, de sajna nem jött össze, majd legközelebb!

 

A napokban olvastam egy interjút Greg Mackintosh-val a Paradise Lost gitárosával. Ő úgy nyilatkozott, hogy teljes mértékben elítéli az illegális zeneletöltést. Te hogy állsz ezzel a témával?

Hazudnék, ha azt mondanám én nem töltök le a netről! Mégis úgy érzem még abba a generációba tartozom, akik vesznek lemezeket, Cd-ket. Körülbelül 600-700 lemez alkotja a gyűjteményem és legalább 2000 Cd-vel is rendelkezem. A technikai fejlődést nem lehet megállítani, így a letöltést sem! Az emberiség a természetéből adódóan gyűjtöget, attól függően, hogy az adott szituáció mit enged meg neki. Személy szerint szeretem a lemezeket a saját kezembe venni, megcsodálni a borítókat. Szeretem a Cd- formátumot a számok minősége miatt és szeretem az mp3-at is, mert így magammal tudom vinni az egész gyűjteményemet, anélkül hogy egy marha nehéz táskát kéne magammal cipelnem! Tovább kell lépnünk és meg kell találni egy modernebb módját a pénzcsinálásnak és közben remélni, hogy az emberek továbbra is támogatni fogják a bandákat, akiket szeretnek, ahogy csak tudják!

 

Mik a terveitek az év hátralévő részére?

 

Turnézni fogunk. Mire kész leszünk már 2008 lesz és megint közelebb kerülünk egy évvel a halálhoz. Gondolom időközben szakítunk majd időt a családunkra és arra hogy agyilag is felkészüljünk a jövőre.

 

Köszi a válaszokat! Van még valami, amit szeretnél elmondani az olvasóinknak?

 

Fúú, híres utolsó szavak… Fenébe nem tudom! Legyetek jók, adjátok magatokat, és ne feledjétek: A lábaitok, amelyek felfelé visznek az utatokon ugyanazok, amelyek le is vezetnek onnan, szóval ne szálljatok el túlságosan a földtől!