Mindig öröm magyar zenekar cédéjét egy külföldi kiadó gondozásában tudni, még akkor is, ha nem éppen a legbefolyásosabb labelről van szó. Ez a helyzet az Everwooddal is. A görög Burning Star Records is inkább a kicsik táborát gyarapítja, mégis jó munkát végezhetnek házon belül és kívül, hiszen számos magazinban olvashatunk kritikát a banda második nagylemezéről. A szórás igen nagy, 4.5 és 10 pont között akad mindenféle értékelés, a valóságban viszont, - legalábbis véleményem szerint - közel sem ennyire középszerű az anyag.

A The Raven’s Nest egy mind zeneileg, mind koncepciójában igényesen összeállított munka. A tizenöt dal három összefüggő történetet mesél el, ezeket nézzük most egyenként. (Magáról a történetről szövegkönyv hiányában nem sokat tudok mondani, de akit érdekel a dolog, a zenekar honlapján és a CD multimédiás részén mindent megtalál).

1. The White Angel

A stílusnak megfelelően szintis, instrumentális bevezető után egy lendületes számmal nyit a korong (Another World), melyet a nem kevésbé élvezetes The Marching Of Time követ. Alapvetően a gitár viszi előre a dalokat, de nagy teret engedtek a billentyűsöknek is. A nóta refrénjében baromira ügyesen sikerült összehozni Koncz Balázs énekét és a zenei alapokat, szinte mindkettő megduplázza a másik hatását. Az első sztori egy lassabb, Tänczer Attilának köszönhetően még inkább billentyűcentrikus szerzeménnyel zárul.

2. Quiet Valley

A fehér angyal tovaröppen, mi pedig alászállunk a csendes völgybe. A 9:28 hosszú Run To My Fate egy igazán komplett, sokszínű szerzemény. Csak úgy árad, ömlik belőle a friss energia, az életerő. Az első egy, másfél percben 3-4 fontosabb témát is bemutatnak nekünk a srácok, melyek aztán végigkísérik majd az egész opust. Lazán az album (egyik) legjobb dala! Ugyanez illik a kissé egyszerűbb, de zúzdásabb Unbroken-re, és talán a Leaves Of November-re is.

3. The Raven’s Nest

A címadó dalcsokor hát számból áll, ezzel a koncepció leghosszabb részét adja. Az instrumentális Prelude után egy olyan gömbvillám csap az emberbe, amit nehéz szavakkal leírni! Már vagy tucatszor meghallgattam a korongot, de a Can’t Rain Forever-t egyszerűen nem lehet ülve meghallgatni. Fantasztikus szám! Abszolút alázás, technika, olyan gitárhangzással, mintha a villám csapna beléd! Kicsit Savatage tribute feeling lengi viszont be a The Trial strófáit, ezen talán még lehetett volna dolgozni egy picit. (Bár ha jobban belegondolok, szuper dal még így is, hogy ismerős már valahonnan).

A korong lezárására a Redemption című tétel volt hivatott. Ígéretes, nagy ívű kompozíciónak indul, de a vége sajna valahogy mintha lemaradt volna. Egy ilyen volumenű, lélegzetvételű lemez talán valamivel hatásosabb lezárást érdemelt volna. Sokkal több mindenbe azonban nem tudok belekötni.

A zseniális hangzással (Bakery Studio, Varga Zoltán) és szép borítóval (Varga Eszter, Szabó Tamás) ellátott anyagot nyugodtan odatehetjük a műfaj bármelyik nemzetközi mesterműve mellé. Bár sok hazai banda - Wall Of Sleep, Ossian, Sunday Fury, stb. - 2007-es korongját nem hallottam még, de az már biztos, hogy a The Raven’s Nest felkerül az idei magyar TOP 10-es listámra.