Az eddig megszokott egy helyett most két évet kellett várni az új lemezre, aminek a hatása mind a hanganyagon, mind az eladási adatokban megmutatkozik. Úgy tűnik, hogy a sok rosszmájú varjú ellenére az Ossian csillaga huszonegy év elteltével is fényesen ragyog a magyar metál színtéren - mindezt a MAHASZ lista első helye is bizonyítja. A szokásos és jól bevált recepttől most sem tért el a banda, így biztos nem fog csalatkozni a hallgató. Ez viszont nem jelenti, hogy unalmas lenne az anyag… Sőt!

A tavalyi jubileumi akusztikus, melankólikus album után valami igazán erőset, keményet vártam. Meg is kaptam, hiszen a srácok meglepő módon nem pepecseltek intróval, rögtön az elején beindul a zúzda a Világtalan Világ (XXI. század I.) című speed témával. Mint látni fogjuk, a dal témája vissza-visszatér a későbbiek során, hiszen több dalnak is témája a mindennapi mocsok.

A pörgés után kicsit visszavéve a sebességből, következik két középtempós, súlyos riffekkel tűzdelt dal: a klipnóta Fortissimo (Teljes erővel) és az Ösztön-Börtön. Az első lírai dal, Az Elmúlás kertjében, igazán összetett nótának hat számomra: mintha az eddigi lassú számok jellemzőit összegyúrták és megspékelték volna egy hátborzongató énektémával.

Innentől a lemez egy hullám mintájára gyorsul vissza, majd nyugszik megint le. A Szívvel-lélekkel akár egy himnusz is lehet Paksi Endre és a zenekar ars poetikájával. A lemez közepe és egyben tetőpontja is a Trianon című szerzemény, melynek láttán először megrémültem, első meghallgatása óta viszont a kedvencem. A legutóbbi lemezen (A Szabadság fantomja) volt egy gyönyörű dal-hármas, mely a magyarságtudatot aktuális vonatkoztatás nélkül, gyönyörű módon tárgyalta. Az új dal ezek mögé pont beillik megemlékező stílusával.

Az Életre-halálra (XXI. század II.) és az Alkony előtt nótán keresztül lassul a tempó az Egyedül című lírai dalig, majd ismét zúzás az Álarcosbállal. Egy középtempós kiugrást (Szememben a világ vagy) követően a zárás egy számadás is az Ossian múltjával és jelenével (Az idő). A korongon helyet kapott még a Gyújtópontban új változata is bónuszként.

Végighallgatva azt kell mondjam, megérte többet várni. Az Árnyékból a fénybe című album óta ezt érzem a legkiforrottabbnak. Az énektémákat külön kiemelném, mert olyan fülbemászóak és jól eltaláltak, hogy nem tud tőlük szabadulni az ember. Minden más véleményt most hanyagolnék, olvassátok el az interjút is Paksi Endrével!