Új album, új turné, újra Magyarország. A Sonata Arctica finn csapata már sokszor elmondta, és sokszor bizonyította, hogy úgy érzik magukat nálunk, mint odahaza Finnországban. Ennek megfelelően idén, új lemezük, az Unia PeCsa-beli lemezbemutatójára is teljes készültségben érkeztek. Ahogy az már tőlük megszokott, azon a novemberi kedd estén is nagy bulival várták a PeCsá-ba érkező rajongókat. De mégis milyen egy nagy buli? Tovább»

A gótikus bandák nem nagyon szokták felcsigázni az érdeklődésemet, így aztán nem nagy meglepetés, hogy a holland hovatartozású Autumn neve első találkozásunkkor nem sokat mondott a számomra. Utánuk olvasva körülbelül annyit tudtam meg (hála a pocsék hivatalos honlapnak!), hogy a zenekar 1995-ben alakult, több neves bandával szerepelt együtt (Within Temptation, Cradle Of Filth), a My New Time pedig a harmadik lemeze. Mindezek után első meghallgatásra különösebben nem túlbonyolított, melankolikus hangulatú tömeg gótikus zenére számítottam. Bátran kijelenthetem, pozitívan csalódtam! Tovább»

Mint ismeretes, Ákos a Bonanza Banzai után szólókarrierbe fogott. Ez az esemény bizony kereken tíz éve történt, és itt az ajándék az azóta kitartó rajongóknak. Gyönyörű csomagolásban, a megfelelő, profi körítéssel egy dupla koncertalbum, 110 percben töményen és töménytelenül a művész karrierjének legtökéletesebb ha úgy tetszik állomásaival, ha úgy tetszik nótáival. A nagysikerű, és mindenütt teltházas Andante turnén készült felvételek összeválogatva, Miskolcról, Pécsről, Szegedről, Budapestről, Székesfehérvárról és Tusnádfürdőről. Hiába, ha valaki professzionálisan tud működni, azt el kell ismerni. Előre bocsájtom, hogy bár a kicsit elborultabb muzsikák vonzanak, ez az anyag mégis főhajtásra és elismerésre sarkallt Ákos irányába. Tovább»

Emilie Autumn neve sokaknak ismerős lehet, akik ismerik Courtney Love munkásságát. Az extravagáns megjelenéséről is ismert fiatal hegedűművész már egy ideje a saját útját járja. Industrial alapú zenéjét zseniálisan ötvözi klasszikus és gótikus stílusra jellemző jegyekkel, az ő szavaival élve „viktoriánus industriált” játszik. Ezúttal legújabb lemezéről, az Opheliacról lesz szó, ami bátran állíthatom a hegedűvirtuóz lány eddigi legizgalmasabb anyaga! Tovább»

Már lassan nem is számolom, hanyadik Ossian koncertemen voltam életemben, azt viszont tudom, hogy a PeCsás bulik közül ez volt az ötödik a számomra. Bizony-bizony egy több, mint két évtizedes zenekar VI. nemzetközi találkozóján vagyunk túl, mely egyben az Örök tűz című album lemezbemutatója is volt. Akit ott volt, az most sem hiszem, hogy csalódott, egy dinamikus és nagyszerű buli volt. Tovább»

Vannak koncertek, amikre az ember biztos, hogy élete végéig emlékezni fog. Ilyen volt nekem az Edguy koncert is, mivel először láthattam élőben egyik kedvenc bandámat. Más miatt is különleges volt még az este, például a helyszínt biztosító Avalon Club nyitóbulija is volt ez egyben. Az már előtte is tisztán látszott, hogy első koncertnek nem is lehetett volna jobb bandát találni, mint a világ egyik legbolondabb ötösét, az Edguyt. Tulajdonképp bajban vagyok, mert egy ilyen bulit nehéz leírni, a poénokat lehetetlen visszaadni, az átélt élményt pedig érezni kell. Tovább»

Mi jobb dolga lehetne az embernek egy őszi hétfői napon - amikor még az esőfelhők is kétóránként megnyílnak a fejünk felett -, minthogy élőben hallgasson egy kis minőségi halálmetált? Valljuk be nem sok ilyen tevékenység létezik! Ehhez a mentalitáshoz híven - annak ellenére, hogy hétköznap volt - egész szép számmal tettük tiszteletünket a Kultiplexben, hogy megcsodáljuk Hollandia egyik legkiválóbb, pár éve újjáalakult formációját, a Gorefestet! Tovább»