Edguy – 2007. november 2., Avalon Club, Budapest › Koncertbeszámolók

Edguy – 2007. november 2., Avalon Club, Budapest

2007.11.05. | 10:05 JZsolty

Edguy: Tobias Vannak koncertek, amikre az ember biztos, hogy élete végéig emlékezni fog. Ilyen volt nekem az Edguy koncert is, mivel először láthattam élőben egyik kedvenc bandámat. Más miatt is különleges volt még az este, például a helyszínt biztosító Avalon Club nyitóbulija is volt ez egyben. Az már előtte is tisztán látszott, hogy első koncertnek nem is lehetett volna jobb bandát találni, mint a világ egyik legbolondabb ötösét, az Edguyt. Tulajdonképp bajban vagyok, mert egy ilyen bulit nehéz leírni, a poénokat lehetetlen visszaadni, az átélt élményt pedig érezni kell.

Tobias Sammet igen fiatal kora ellenére már ma az egyik legelismertebb és legtehetségesebbnek tartott énekes és dalszerző a metál színtéren. A tizenöt éves Edguy-on kívül már túl van két monumentális epikus művön (Avantasia projektek) és nemsoká megjelenik a harmadik epizód is duplaalbumként Lost in Space Jens Ludwig címmel. Ezzel kapcsolatban is elhangzott Tobi véleménye azokról, akik nem úgy gondolják, hogy ez egy iszonyatosan jó dolog: „Shut the fuck up”. Azt hiszem ezt nem kell lefordítani.

Az Edguy előtt amúgy a Keepers of Jericho Helloween tribute banda melegítette a hangulatot, így mikor Tobiasék a színpadra léptek tíz óra környékén, már volt ember jócskán az ezer fős nézőtéren. A buli a Catch of the Century nótával kezdődött, majd rögtön utána a Sacrifice dörrent meg. A hangosítás és a fénytechnika az első perctől fogva lenyűgöző volt, minden szót, minden hangot tisztán lehetett érteni és hallani. A továbbiakban főleg „újabb” számokat játszottak, csak néha kalandoztak el. Felesleges egyenként elemeznem őket, úgyse tudnám visszaadni az élményt, így álljon itt egy szerény számlista a továbbiakról: Babylon, Tears of the Mandrake, Superheroes, Save me, Fuckin’ with fire, Vain Glory Opera, Mysteria, Avantasia és végül a l Edguy egnagyobb siker, a King of fools. Közben persze folyt a zenekartagok dicsőítése és szexuális irányultságuk kitárgyalása. A figyelem központjába került nem egyszer Felix Bohnke dobos is, aki egy csodálatos dobszólóval kápráztatott el mindenkit.

Az Avalon színpada előtt nincs fotósárok. Ez egyrész rossz, mert mi is gondban voltunk a fotózással, másrészt viszont különleges és emlékezetes helyzeteknek ad színteret. Ilyen volt, mikor Tobi az egyik rajongótól elvette a fényképező gépet és elkezdett vele fényképezni: először csak a többi tagot, aztán sajtelmesen önmagát háttal megfordulva… A többit ki lehet találni. Persze az első sorban így is voltak, akik meglehetősen ragaszkodtak kedvencükhöz. Erről ugyan lemaradtam, de kollegám elmondása alapján volt valami kendőféleség Tobi nadrágjára Dirk Sauer erősítve, amit a kedves közönség szeretett volna egy szám közepén megkaparintani, de dalos pacsirtánk nem hagyta.

Bebizonyosodott, amit már oly sok embertől hallottam: az Edguy nagyon ért az élő show megteremtéséhez, a közönség feltüzeléséhez, megénekeltetéséhez. Nagyon élvezték a bulit, el is mondták, hogy bár nincsenek annyian, mint egy hazai bulin, mégis nagyon jó a közönség. Megígérték, hogy két éven belül találkozunk.

A klub levizsgázott: baráti árai, tiszta, igényes kinézete, segítőkész és udvarias személyzete nagy jövőt jósol nekik. Egyetlen kis kavar a ruhatárral volt, de azt a pár perc bosszúságot bármikor bevállalnám egy ilyen estéért.