2008.01.07. | 6:00
Úgy érzem, hogy Totyánál keresve sem lehetett volna jobb partnert találni Tibusz mellé. Ez nem csak a közös lemezeiken, hanem az idein is megmutatkozni látszik. Abszolút viszi az itthoni produkciókat ez a két mestermunka. Az egyetlen szembetűnő dolog, ami miatt Tátrai számomra még mindig az első helyen szerepel és Gábor csak a második, hogy nála mintha egybefolynának a számok. Egy otthoni hallgatásnál nagyon jó kikapcsoló és kifejezetten ellazító zenéről beszélünk, de nincsenek meg azok a momentumok, amik különválaszthatnák a lemezen felsorakozó 11 számot.
Mivel közös kiadónál jelent meg, lényeges különbséget a megszólalásban nem lehet észre venni. Panaszra igazán semmi okunk, az eddigi Latin lemezeknél sikerült még jobbra javítani a hangzást és ez azért nem semmi. Egyedüli kifogásolható momentum a külső megjelenésnél található. Én azért jobban örültem volna, ha nem csak 1 képet nézegethetnék a borítón és a cd-n 4 helyen… Bár lehet hogy ez egy utalás a lemezcímre?! (megjegyzem a borító idáig sem volt valami nagy eresztés) Mind két lemez kiemelkedő a hazai piacon, pláne ha, azt nézzük, hogy mekkora ökörségek jelennek meg jó zene néven. Jó ötlet volt külön megjelentetni egy Latin lemezt, mindkettő megállja a helyét! Ez a két ember kiegészíti egymást, együtt alkotják a Latin duót! Kapcsolódó cikkekTag felhő
Lemezajánlók
zenekar
2009
interjú
Kettőnégy
music
rock
metál
death
new
Interjúk
új
lemez
budapest
hinek richard
CD
zenemagazin
Hírek
dürer kert
Pecsa
fesztivál
zene
Subscribe
magyar
koncert
Videók
metalcore
youtube
album
A38
Blind Myself
death metal
Avalon
news
gitár
2008.
Koncertbeszámolók
videó
myspace
Programajánlók
black metal
Magyarország
|

Amikor először a kezembe fogtam Tátrai Tibor frissen megjelent munkáját, nagyon megörültem. Már 4 éve, hogy nem adott ki lemezt a Latin elnevezésű duó, ami most inkább monóként funkcionál. Ez nem azt jelenti, hogy többet nem fog együtt zenélni Tibusz és Totya (Szűcs Antal Gábor), hanem azt hogy idén külön-külön is megmutatják nekünk a legények, hogy mire is képesek valójában. Idén tehát külön dolgozott a két húrnyüvő. Lényegében a recept nem változott. Jó zene, jó zenészek. Ennyi… Ezért is gondoltam hogy ebben a kritikámban mindkét lemezről írok egy picit.
Ellentétben Tátrai Tibor korongjával, ami csak úgy árad a tavaszi hangulattól ebben a hideg és szeles téli időben. Az örömzene már csak ilyen. Hiszen ebben az esetben tényleg az örömzenélésről beszélhetünk. Itt inkább a muzsikára összpontosít az ember. Engem ezen a korongon leginkább a záró dal az, ami teljesen mértékben magával ragadott. Az On the MIR névre hallgató majdnem 6perces szám, szinte „fájóan” szép. Kellemes kikapcsolódást biztosít mindenki számára! Ennél jobb befejezést nem is találhatott volna ki Tibusz! Ezért van az, hogy előbb mindig Totya, majd Tibusz lemezét hallgatom meg. Ez a szám nálam egy ideig biztosan favorit lesz.



















