Mikor máskor találhattak volna jobb időpontot az Avalon Club vezetői egy fergeteges industrial/gothic party megrendezésére, mint egy fagyos februári napon. Piros betűs napként jegyezhették be naptáraikba ezt a hétfőt a halálcsillagok magyar rajongói, hisz ez volt a svédek első főbandaként adott itthoni bulija. Személy szerint nem gyarapítom a Deathstars fanok táborát, így inkább a kíváncsiságom hajtott a Budapest külső részén található klubba.

Utazási macerák miatt kicsit késve érkeztünk meg a koncert helyszínére, ám ez az időpont elég volt ahhoz, hogy lekéssük Gyöngyvérék buliját. Amikor beléptünk már javában a Garden Of Eden darált a színpadon. Az tíz perc, amit láttunk belőlük bővebb élménybeszámolóhoz elég kevéske volt, így csak annyit jegyeznék meg, hogy itthoni viszonylatban egész jól muzsikáltak a srácok, bár a 69 Eyes feldolgozás szerintem elég erőltetettre sikeredett.

Rövid átszerelés után következett Magyarország elsőszámú industrial metal csapata, a Drugzone. A magenta színű hajkoronával rendelkező Linda vezetésével nyomuló bandát még nem volt szerencsém élőben elcsípni. Most, hogy az élményeimet összegeztem magamban azon a véleményen vagyok, épp itt volt az ideje, hogy belépjek egy kicsit a „zónába”! A hattagú bagázs teli energiával zúzta szét a közönség dobhártyáit, profi meló volt!

Fél tíz magasságában következhetett a mindenki által, oly nagyon várt Deathstars műsora. Alapjaiba, már az nagyon furcsa volt, hogy a dobok (amiket ezúttal - a Cradle Of Filthből sokak által ismert - Adrian Erlandsson koptatott) és a mikrofonállványok is fekete és fehér színű boákkal voltak feldíszítve. Meglepődésemet csak még inkább fokozta az a látvány, ami az első riffek elhangzása után fogadott. Whiplasher énekes tetőtől talpig becsillámozva, nyakán fekete boával lépett a nagyérdemű elé, plusz ehhez a már magában is elég transzszexuális megjelenéshez elég nőiesen is mozgott a színpadon. Megtévesztő látványt nyújtott, hisz mindezen külsőségek ellenére simán hozta végig a mélyebbnél, mélyebb énektémákat a koncert folyamán. A sokkhatások Whiplasher külsejének feldolgozása után sem akartak megszűnni. A Cat névre keresztelt gitáros cicafiú (akit legjobban egy japán anime figurához tudnék hasonlítani) folyamatosan kikezdett az enyhén feminin énekessel. Volt is smaci, tapi, nyali-fali, sőt még gatyában turkálás is… Én jól szórakoztam rajtuk, haha!

A koncert zenei része teljesen rendben volt! Izmos hangzás, profi zenészi teljesítmény! Talán a fénytechnikával lehetett volna még kicsit eljátszadozni, egy indutrial partyhoz mérten elég szegényes volt a látvány! Ahhoz képest, hogy a csapat épp egy európai turné közepén van a Kornnal, egyáltalán nem tűntek fáradtnak. Mivel a bandának eddig csak két lemeze jelent meg, így viszonylag szűk keretből lehetett kiválasztani a koncerten elhangzó elektronikus ódákat. Volt Blitzkrieg, Synthetic Generation, Play God, Termination Bliss egyszerűen minden, ami kell…

Bátran kijelenthetem a kezdeti meghökkenést leszámítva, nem csalódtam a svéd srácokban! Az egész buli olyan volt, mint egy jól megszerkesztett Dvd. Egy élmény volt! Adjö!

A képeket Supurtya készítette.

A jegyekért köszönet a Hammer World-nek!

Még több kép a galériában!