Kis jóindulattal még ma is az európai thrash-színtér elitjébe sorolható a német Sodom, még akkor is, ha hasonlóan a legtöbb veterán kortársához, igazi sikereiket a ‘80-as évek végén és a ‘90-es évek első felében érték el a srácok. A zenekar viszonylag folyamatosan adja ki az új lemezeket - a legutóbbit 2006-ban, saját magukról elnevezve - tavaly októberben mégis egy múltidéző anyaggal jelentkeztek. A Sodom legelső, huszonnégy évvel ezelőtt megjelent EP-jét vették újra és turbózták fel bonuszokkal.

Ahogy néztem, az In The Sign Of Evil öt dalának újrakiadása eléggé megosztotta az előttem szóló cikkírókat. Én erről a korszakról (1984) lemaradtam, de őszintén szólva nem vagyok túlzottan elájulva Angelripperék munkásságának ezen szeletétől. A kislemez öt dalából egy, az Outbreak Of Evil tetszik, a többi egy fiatal thrash banda első, nyers próbálkozása, nem több. Lehet persze, klasszikus szerzemények ezek mind, de attól még nem egy durranás a legtöbbje. A korongnak mégis van két érdekessége. Hét bonusz dal is bekerült a „sorok”, azaz az EP eredeti dalai közé. Nem nagyon értem, ezek az In The Sign Of Evil idejében, vagy még korábban íródott számok hogyhogy soha nem jelentek meg hivatalosan. Szinte egytől-egyig jobbak mint a publikált nóták, olyan darabokkal, mint a The Sin Of Sodom, Where Angels Die vagy Defloration. Mind a tizenkét dalt újravették, méghozzá az - úgy tűnik, multifunkciós,- webmesterük, Thorsten “Toto” Hain produceri vezényletével. Az album hangzása mai füllel kicsit gyengécskének hat, de a cél minden bizonnyal a hőskorszak hangulatának visszaadása volt, ami sikerült. A borító is az eredeti, ‘84-es festményről visszaköszönő hóhér alakjára épül.

További érdekessége a lemeznek, hogy az újrafelvételek erejéig ismét összeállt a régi csapat, azaz gitáron Josef „Peppi” Dominic, a dobok mögött pedig Chris „Witchunter” Dudek is csatlakozott Tom-hoz.

Jó volt hallgatni a bónuszokat és a fenn már említett alapnótát, de összességében nem lett egy igazán kiemelkedő cédesz a The Final Sign Of Evil. Gyűjtőknek, fanatikus rajongóknak és kíváncsi természetűeknek javallott, egyébként nem érdemes nyitogatni érte a tárcát.