Budapest modern hatásokkal megtűzdelt death metál brigádjának, az A Losing Seasonnak egyik „pacsirtáját”, Medve Balázst sikerült elinvitálnunk egy baráti sörözésre. A zenekar múltja, jelene, hatásai és eddigi tapasztalatai adták a fő témát, de ha a tovább gombra kattintotok, megtudhatjátok mit is jelent a címben szereplő kifejezés!

Szervusz Balázs! Bemelegítésnek mondanál pár szót a zenekarról azoknak az olvasóinak, akik még nem hallottak rólatok?

Mi vagyunk az A Losing Season. A zenekar története az ezredfordulóig nyúlik vissza, tehát idős bandának számítunk, de voltaképpen nem vagyunk azok! Maga a zenész mag - a húrosok - már 2000-óta együtt játszanak. Nedoluha Györgyről, Juhász Zsoltról és Kabai Dánielről van egészen pontosan szó. Régebben Nagy Dávid - a Depresszió mostani dobosa - látta el a dobos munkálatokat, de miután a Depresszió ügyei beindultak, kiszállt, így nagyon sokáig ütős nélkül működött a banda. Én 2004 tájékán szálltam be a zenekarba. Egy Rocktogonos NeverLand bulin környékeztek meg a srácok. Kezembe nyomtak egy Cd-t, hogy hallgassam meg, majd két hét múlva felhívtak, hogy tetszett-e az anyag. Én csak annyit tudtam válaszolni nekik: „Ti nem vagytok normálisak!”. A legelső szám, ami rajta volt azon a bizonyos Cd-n, több, mint kilenc perces volt, én pedig azzal a tudattal hallgattam, hogy körülbelül már a harmadik számnál járhatunk, de marhára nem ez volt a helyzet! Tetszett a dolog, úgyhogy elkezdtünk közösen próbálgatni, de hát dobosunk még mindig nem volt. Vicces módon, amikor elkerültem a mostani cégemhez, ott találkoztam az akkori Gloaming zenekar dobosával, Kovács Dániellel. Folyamatosan rágtam a fülét, hogy jöjjön el próbára, mert képtelenek voltunk egy értékelhető dobost találni. Neki akkoriban két bandája volt. Az egyik aztán feloszlott, így megnézett minket és azóta szerencsére ki sem lehet robbantani a dobok mögül. Golaming vonalról Bokodi Bálint nagyon nagy spanja volt a zenekarnak. Amikor az Ep-t készítettük, eljött az egyik dalban - a Don’t Scream Don’t Cry It’s Gross Wipe The Snot From Your Nose - vendégszerepelni. Nagyon jól sült el a dolog, aztán, amikor a Gloaming feloszlott megkérdeztük, hogy nincs-e kedve beszállni a Seasonba, amire ő egyből rábólintott. Ez több szempontból is jó volt nekünk, hisz egyrészt arany torka van a srácnak, másrészt sokkal színesebb lett általa az élő produkció. Kicsit nehezebben férünk el így a kis klubok színpadán, a vokáltémákat viszont maximálisan tudjuk hozni élőben.

Hogyan találtatok rá erre a nem túl hétköznapi névre?

Ez egy érdekes sztori! A kezdetek kezdetén a srácok egy megkérdőjelezhetően hatásos név, az Anubis alatt működtek. Anubis ugyebár a sakálistenség volt Egyiptomban. Amikor a srácok rájöttek arra, hogy ez túlságosan black metálos név egy nagyrészt tradicionális heavy metal vonalon - Blind Guardian, Iron Maiden - dolgozó zenekarnak, úgy döntöttek, lecserélik. Nekem pedig volt már egy ötletem „raktáron”: egyszer, „alkotói stádiumomban” épp egy újságot lapozgattam, ahol az egyes cikkek végén vannak mindig rövid idézetek, hogy kitöltsék a helyet. Itt találtam rá egy szövegrészletre, amire pontosan már nem emlékszem, viszont az aláírásban ez szerepelt: „Pat Conroy - My Losing Season“. Két ujjammal letakartam a nevet meg a „My”-t is, és azt gondoltam, hogy ez egész jó zenekarnév lenne. Az első adandó alkalommal, amikor felmerült, hogy kéne egy új zenekarnév, akkor én ezt dobtam bele a közösbe. A srácoknak nagyon bejött!

Volt vetélytársa ennek az elnevezésnek?

Nem, igazából nem volt. A fiúk csak szerettek volna valami mást, mint az Anubis. Miután aludtak rá egyet és még akkor is tetszett nekik a név, megállapodtunk, hogy akkor ez lesz a nyerő, de azért elécsaptunk egy „A” betűt. Egyrészt, hogy ne legyen olyan végleges, hisz minden zenekarnévnek van egy karmája, amit egyébként egy picit tapasztalunk magunkon is. A lényeg az, hogy elétettük, hogy ne legyen olyan végleges, illetve azért is, mert így minden névsornak az elején szerepelünk, ami nem elhanyagolható dolog, ha netes áruházban, vagy bármilyen más helyen szerepelsz! Magamról is tudom, hogy ha abc-szerinti felsorolás van, inkább az elejét nézem meg, aztán egy idő után feladom, éppen ezért gondolom azt, hogy ez az „A” egy nagyon hatásos megoldás volt. Nem mellesleg jobban is néz ki betűszóban az ALS, mint szimplán az, hogy LS!

Hogyan tudnád definiálni a zenét, amit most toltok?

Ugye szó esett a heavy-metál hatásokról, amik mára már nagyrészt eltűntek, bár azért az ikertémákban még ott vannak. Én személy szerint disznóvágós death metálként szoktam aposztrofálni a zenénket, de a disznóvágós címszót csak hangulatfokozás-képpen teszem hozzá. Valójában egy modern hatásokkal megtűzdelt death metal csapatról van szó, némi metalcore-ral megfűszerezve.

Milyen a kapcsolatotok a „core” zenékkel?

Én szeretem őket, bár sajnos már eléggé felhígult a mai metalcore mezőny!

Mondanál pár bandát, akik az évek során hatottak rátok?

Az In Flames és a Soilwork azok a bandák, akiket nyugodt szívvel említhetünk hatások szempontjából. Húros vonalról mindenképpen ott van még az Opeth. Mindhárom húrnyüvő fanatikus Opeth-rajongó a bandán belül! Bálint részéről pedig a Killswitch Engage-t említhetném.

Mit gondolsz, mire van szüksége egy magyar underground zenekarnak, hogy bekerüljön a köztudatba, azon kívül, hogy a névsorok elején szerepel?

Fontos, hogy hiteles legyen a produkció!

Mit értesz hitelesség alatt?

Az eleve régen rossz, ha valaki úgy indul neki egy produkciónak, hogy „ehhez meg ehhez szeretnék hasonlítani”. Sőt, szerintem, ha egy zenekar kiáll a színpadra és csak úgy elkezd zenélni, önmagában talán még az sem elég! Ha nincs mondanivalójuk, ha nincs mögöttük semmi, akkor akármennyire is trendi zenét játszanak, maximum csak zaj lesz az egészből, hiányozni fog belőle az a bizonyos plusz, ami miatt ott maradnak az emberek és végignézik a produkciót.

 Te ugye játszol a NeverLand nevű bandában is. A két zenekar között ég és föld a különbség. Az ALS death metál, a NL pedig egy érzelmesebb, „könnyedebb” hangulatú zene. Mit gondolsz, fontos az egy zenésznél, hogy szerteágazó legyen a zenei ízlése?

Szerintem bárki bármit csinálhat, a lényeg, hogy belülről jöjjön! Nem hiszem, hogy létezik olyan ember a földön, akinek mindig ugyanolyan a hangulata. Az én esetemben szerintem abszolút összefér a két zenekar. Ha belegondolsz, mind a kettő érzéseket közvetít, csak más csomagolásban.

 Myspace, Youtube, Last.fm. Mindegyiken jelen vagytok, van saját honlapotok is. Mennyire érzed fontosnak ezeket az oldalakat?

A saját honlap - ami még egyelőre nem működik, egyelőre csak egy átirányítás van rajta a myspaces oldalunkra - nagyon fontos lenne! Már gőzerővel dolgozunk rajta, hogy végre elindulhasson, de emellett nagyon-nagyon fontos a myspace-es jelenlét. Nem is azért, mert lassan már elvárás egy zenekarral szemben, hogy legyen ilyen oldala, de nagyon sok előnye van ennek a honlapnak. Egyből hallgatható a szám, ingyen van, nagyon sok helyre eljut és természetesen jól meg van reklámozva.

Tisztában vagy vele, hogy körülbelül hányan nézik a myspace-es oldalatokat?

Napi szinten ez a szám körülbelül nyolcvan-száz körül mozog. Szerencsére a hallgatottság is legalább ilyen magas!

Last.fm. Teljesen más stílusú oldal!

Igen, itt is jelen vagyunk! Szerencsére van egy nagyon lelkes tagunk a bandán belül, Kabai Dániel, aki nagyon nyomatja ezeket a dolgokat.

Last.fm-en azt olvastam, hogy a titeket legtöbbet hallgatók többsége mind külföldi. Mit gondolsz, milyen messzire jut el a zenétek a világban? Mondj egy távoli pontot, ahol szerinted biztos, hogy hallottak már titeket.

Szerintem mind az államokban, mind Ausztráliában biztosan hallottak már minket.

Oroszország?

Van egy nagyon vicces dolog! Az egyik böngésző segítségével rákerestem a zenekarunk nevére és olyan dolgot találtam, hogy leesett az állam! Az EP-nk kalózmásolatait pénzért kínálják az eBay-en. Orosz, görög, japán oldalon, mind-mind találtam már.

 Ha már az illegális zenemásolásnál tartunk, te mit gondolsz róla?

Bárki, aki meglátogatta a myspaces oldalt, a fent található négy számból hármat ingyen letölthetett. Azon a szinten, ahol mi vagyunk, az illegális cserebere még előnyként jelenik meg, ezért is tettük letölthetővé az EP háromnegyedét! Ezt a lehetőségett csak nemrég szüntettük meg, mivel nagyon úgy néz ki, hogy a To whom it may concern EP a korábbi szerzői kiadás után most egy hazai kiadó gondozásában is megjelenik országszerte, újrakeverve, multimédiás melléklettel. A letölthetőség és az újra megjelenő EP így már nem férnek össze - viszont rengetegen töltötték már le a dalokat, így nagyon sok helyre eljuthatott a zenénk, és ez mindenképpen hasznos számunkra. Azt viszont megértem, hogy pl. egy Metallica, akik ebből élnek, sokkal morcosabban tekintenek az illegális letöltésekre, hisz bevételtől esnek el. A South Park-ban ezt a problémát egyébként remekül ábrázolták a rajzolók - aki kiváncsi rá, nézze meg a „Cartman keresztény rockbandája” című epizódot, haha!

Mivel foglalkoztok akkor, amikor éppen nem zenéltek?

Mindenkinek megvan a maga munkája. Juhász Zsolt, a szólógitárosunk grafikus. Kabai Dániel kreatív vezető egy nemrég indult zenei televíziónál. A basszusgitárosunk egy próbahelyen dolgozik, a probahely.hu-nál, ő a lóhajú szakállas, ha esetleg valaki arra járna és be akarna köszönni neki! A maradék három tag pedig a holland királyi légitársaságnál a pénzügyi központban tengeti a mindennapjait - egészen megszaporodott az egy főre jutó zenészek száma, haha!

Milyen volt a tavalyi évetek?

Első évnek - amikor végre ténylegesen praktizál a zenekar - sokkal jobbat nehezen lehetne elképzelni! Elkészítettük az EP-t, 2006 november elsején volt az első bulink és azóta most tavasszal lesz a 42. koncertünk. Ez szerintem egy kezdő zenekarnál nagyon szép szám! A fellépések között volt nem egy külföldi is. Játszottunk olyan helyeken, amik underground szempontból igen jónak számítanak. Nem egyszer voltunk a Kultiban, a megboldogult Süss Fel Napban, Bécsben a Planet Music-ben.

Milyennek emlékszel vissza a bécsi bulira?

Hatalmas élmény volt! A zsűri nem igazán tudott mit kezdeni velünk. Ha megnézted a mezőny többi tagját, akkor elég nyilvánvaló volt mit is keresnek: tradicionális black metállal fűszerezett death metált. Modernitás, mint olyan szinte semmi sem volt rajtunk kívül.

 Hányadik helyet sikerült megkaparintanotok?

A hatodikat! Innen tehát nem jutottunk tovább a szlovéniai nagydöntőbe, de nekünk ez is nagy diadal volt.

Milyen volt a bécsi közönség?

Szerencsére sokan jöttek velünk magyarok! Szerveztünk egy buszt. Nagyon szívet melengető volt az osztrákok reakciója. Közönségszempontból tök nagy siker volt, kár hogy nem olyan rendszerben történt a szavazás, mint a hazai selejtezőn. Minden néző egyetlen zenekarra szavazhatott, az pedig elég nyilvánvaló, hogy arra adták a voksukat, akik miatt eljöttek. A zsűri szava volt tehát a meghatározó.

Ha már a közönséget boncolgatjuk, mit gondolsz az itthoni koncertlátogatókról?

Úgy gondolom, hogy a közép/kelet európai közönség mindet egybe vetve nagyon lelkes! Ha ők ott vannak egy koncerten, azt látod és hallod! Amikor Paradise Lost-on voltunk kint Bécsben, akkor is a magyarok voltak a leghangosabbak. A magyar közönség szerintem, nagyon hálás és nagyon lelkes! Nem véletlen, hogy a Therion-ék a Dvdjüket a PeCsában rögzítették.

Milyen vélemények érkeznek vissza hozzátok a magyar médiából? Milyenek az eddigi visszajelzések?

Meglepő, hogy nem nagyon húz le minket senki. Komolyan azt várom már, hogy legyen végre egy negatív kritika, mert kezdem azt érezni, mintha nem is hallgatnák meg az újságírók rendesen a zenét!

Hogy sikerült a Depresszióval folytatott közös turnétok?

Kifejezetten jól, talán a legutolsó állomást, Balassagyarmatot leszámítva. Nem azzal volt a gond, hogy kevés ember jött el. Én olyat még nem láttam, hogy megvesz valaki egy jegyet 1800 forintért, el is megy a koncertre meghallgatni a bandát, aztán a bárban üli végig az egészet és bele sem néz a koncertbe. Az egy dolog, hogy ránk nem voltak annyian kíváncsiak, hisz csak előzenekar voltunk, de hogy a Depressziót is a bárból hallgassák végig jópáran, az már durva! Ennek az ellentéte volt a szolnoki állomás, ahol tudták a nézők a szövegeinket és volt visszataps is. Le a kalappal!

Összességében nézve, emberileg nagyon jó volt ez a turné, hisz a depressziós srácok nagyon jó arcok!

Már beszéltünk róla, hogy a média hogyan vélekedik rólatok, most viszont arra lennék kíváncsi, hogy ti miként vélekedtek a magyar zenei médiáról!

Nyomtatott szinten egy kicsit egypólusú, ami zenei szempontból hatalmas fegyvert ad a szerkesztők kezébe. Ez nem feltétlen baj, csak valamilyen szinten magában hordozza a cenzúra lehetőségét. Természetesen az, hogy több mint 20 éve a metalzene szolgálatában állva is fenn tudtak maradni, illetve havi több ezres eladással rendelkeznek, mindenképpen elismerésre méltó, és nyilván presztízsértékű a lapban szerepelni. Emellett viszont nagyon örülök annak, hogy egy csomó független webzine működik itthon, akik egyrészt más szemszögből közelítik meg a dolgokat, másrészt színesebb felhozatalt tudnak prezentálni. Sokkal nagyobb teret biztosítanak a kis bandáknak.

Balázs, köszi a válaszokat! Üzensz még valami az olvasóknak?

Igen! Hallgassátok meg a myspace-en a dalainkat és gyertek el valamelyik koncertünkre! Ezt megtehetitek március 27-én az After Music Klubban, ahol a Stardrive és a Thirteenth zenekarokkal játszunk; április 11-én a PeCsában, ahol a Depis srácokkal zajongunk; április 12-én a Kék Yukban, ahol a Watch My Dying betonozása előtt alapozunk; vagy május 2-án a Henry J. Beans Klubban, ahol a gyöngyösi Carana Padma és a budapesti halálmetál Silent zenekar társaságában gyalázzuk meg a színpadot.

http://www.myspace.com/alosingseason