A Metal Mind kiadó sokszor ajándékoz meg minket igen értékes és minőségi anyagokkal, de ennyire engem még egy pártfogoltjuk sem nyűgözött le. Írásom kissé elfogult lesz, mivel a lengyel Caamora névre hallgató duó legújabb szerzeménye első ránézésre/hallgatásra rabul ejtett. Eddig is igyekeztem többé kevésbé követni a Clive Nolan - Agnieszka Swita páros munkásságát és most a She megjelenésével úgy érzem, elérték a csúcsot. Aki szereti a progresszív rockot vagy a rockopera műfaját, annak azt ajánlom, mindenképp olvasson tovább!

A történet H. Rider Haggard novellájából született, melyet Clive gyermekkorában látott filmváltozatban és 25 éve mozgatja a fantáziáját. A Caamora megszületése, Agnieszkával való összeállás végre lehetőséget teremtett ötleteinek megvalósítására. Két és fél év munkája, jó néhány előremutató EP (Closer, Walk On Water, Embrace) után végre 2007. október 31-én a Katowice színházban fejeződtek be a felvételek. Idén március 10-én jelent meg az anyag CD-n és DVD-n is.

A történet röviden: Leo (Clive Nolan) és Holly (Alan Reed), a két barát egy afrikai utazásuk során egy misztikus, rég elfeledett világba csöppennek, ahol egy már kétezer éve élő istennő uralkodik - Ayesha (Agnieszka Swita). Leo-t és Holly-t az úrnő egyik szolgalánya, Ustane (Christina Booth) menti meg a nomád törzsektől, majd vezeti el őket Ayesha-hoz. Ustane beleszeret a megsérült Leo-ba, aki a szerzett sebektől ájultan fekszik a birodalom egyik föld alatti katakombájában. A bonyodalom akkor kezdődik, mikor Ayesha Leo személyében felismeri egykor elvesztett papjának, Kallikratesnek a reinkarnációját, akit két ezer éve vár. A történet további része pedig derüljön ki a lemezből…

Külön élmény olyan kiadvánnyal találkozni, amely nem csak zeneileg igényes, hanem külsőre is veri az átlagos színvonalat. Én mindig is azt vallottam, hogy a jó lemez a jó borítóval kezdődik. Nos, ez esetben minden adott. A booklet valójában egy szövegkönyv a lemezhez, ahol még többet is találunk: a történet gyönyörű festményekkel és rajzokkal van illusztrálva, valamint Holly naplója is el van rejtve a sorok között, amiből plusz részletek derülnek ki. Mindebből adódik, hogy ez nem az a lemez, amit háttérzenének ajánlok! Hallgatás közben érdemes a szöveget, a képeket és a naplórészleteket tanulmányozni és máris egy színházban érezhetjük magunkat.

A zenéről is szót ejtenék kicsit. Clive Nolan alapvetően billentyűs hangszereken játszik, itt sincs ez másként. A számokat áthatják a lágy billentyű dallamok, míg néhol egy teljes szimfonikus zenekar visz lüktető energiát az amúgy rock alapokon nyugvó zenébe. A négy énekes és a kórus munkájára nem találok szavakat, ennek a négy embernek tényleg olyan torka van, ami egyszerűen lenyűgöző. Néha, egy egy női vokálnál szó szerint végig futott a hideg a hátamon, Alan hangja pedig az a tipikusan musical hangulatot idéző, kissé rekedtes hang. Összességében a lehető legjobb emberek álltak össze egy ilyen anyaghoz.

Őszintén szeretném remélni, hogy a lemeznek lesz akkora sikere, hogy valamikor színház változatban is megtekinthetjük. Addig is kíváncsian várom a DVD változatot, amit már útnak indított a kiadó. Amint ideér, beszámolok róla.