Még 2004-ben akadtam rá a Porcupine Tree zenéjére, ami mára az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát. A tavalyi évben megjelent Fear Of A Blank Planet albumuk nagy sikereket ért el, több zenei listára is felkerült és az eladások sem voltak rosszak. Ezúttal nem a nagylemezről szeretnék beszélni, hanem az utána megjelent Nil Recuning Ep-ről, ami amolyan kiegészítés, ahhoz hogy megértsük a pszihedelikus hatásokkal fűszerezett progresszív zenéjük egyvelegét. Meg kell hagyni ez is nagyon ütős és mély érzelmekkel megfűszerezett „lemezecske” lett.

Az első szám a címadó dal egy kellőképpen elvont darab, amely 6 percével kellemesen felvezeti és folyatatja az a hangulatot, amit a Fear Of A Blank Planet-en elkezdtek. Húzós gitár riffekkel és erős szintetizátoros beütésekkel igazi kis csemege lesz ez a rajongóknak ez az instrumentális darab.

Ezzel ellentétben a Normal már a nevéből adódóan kicsit több érzéssel és mély hangulatával egy teljesen más világra kalauzol el minket. Néhány riff megtalálható a Fear Of A Blank Planet-en hallható Sentimental számban is. Ez persze nem baj, hiszen a két lemez erősen kapcsolódik egymáshoz. Viszont azt elmondhatom, hogy nekem ez a szám jobban tetszik. Evvel is inkább azt szeretném érzékeltetni, hogy ezek nem feltétlenül másodrangú számok.

A Cheating the Polygraph a harmadik. Olyan hangulatot áraszt magából, mintha visszamentünk volna az időben a PT lemezek között 2000-be és onnan szedték volna össze ezt. Ez kevésbé hatott meg, de még mindig a jó kategóriába tartozik.

A végére tartogatta a Banda a legjobbat a What Happens Now?-t. A nagylemezzel párhuzamosan, csak úgy, mint a Normal-nál ebben is megtalálható elemek helyezkednek el. A Anesthetize számban kutakodhatunk hasonlóságért, azzal a változással, hogy nem árasztja magából azt a nyomasztó hangulatot, amibe egyébként beleszeret az ember. Halálközeli érzések keringenek a hallgatóban, amikor a végére ér. Ez persze elmondható az eddig számokra is.

Nem akarom nagyon sokáig taglalgatni ezt az EP-t, végeredményében azoknak tudom javasolni, akik szeretik a Porcupine Tree zenéjét. Aki még nem ismeri, az inkább a Fear Of A Blank Planet-tel vagy esetleg az elődjeivel próbálkozzon, majd ha megszerette a művészetüket, ez a kislemez segít közelebb jutni a megértéséhez.