Tag felhő

11 hozzászólás

1. juszf

   2008.05.24. | 22:41 | Válasz

   Hááát nem értem hová dícséred ennyire, miközben az egész klisékre épül, az ujabb lemezek jellegzetes hangzásvilágát is sikerült lecserélni a metalcore sablonra(ami sokat dobott egy-egy töltelék riffen is), az énektémák borzalmasan unalmasak, jóhogy nem 3 hangon énkli végig Anders a lemezt. Szerintem te sem gondoltad komolyan ezt az ajánlót, a lemezt sem biztos, hogy sikerült végighallgatni, ha az első nóta és a legborzalmasabb nyálas ballada az amit ajánlani tudsz a lemezről. Tetszett az In Flames 2002-es stílusváltása és le kell szögezni hatalmas az a három album amit azóta letettek az asztalra, de ez nagyon nem ér a közelébe egyiknek sem. Én az ifjabb korosztályból származom ugyhogy nem tenném rá a nyakam, hogy az öregmotorosoknak is bejön. Csak, hogy érezzétek a kontrasztot…

2. Jasonhood

   2008.05.24. | 23:45 | Válasz

   Mások vagyunk, más dolgok ragadnak meg minket ;)!

3. artanis

   2008.05.25. | 0:05 | Válasz

   valahol egyet tudok érteni juszf-val.. come clarity pl sokkal jobban bejött mint ez. az előtte lévőkről pedig nem is beszélek

4. BenŐke

   2008.06.13. | 16:21 | Válasz

   Hát pedig ha véginézünk az InFlames eddigi pályafutásán ez az új album jobban beillik a képbe mint az agyonefektezett ComeClarity. Másrészt, Anders régen se énekelt többet, sőt pályaájuk elején csak üvöltött… Ami (az eredti!!!!) metalcore-ban (pl.:H2O) nem meglepő, hiszen nem sok skálázást hallani ebben a műfajban. Apropó, metalcore klisék… 4 szó…
   Bullet
   For
   My
   Valentine…
   Az új InFlames album 5,2 másodperce is egyedibb mint az egyesült kirásági cimboráink egész pályafutása… És az InFlames-től én vevőbb vagyok a harapós gitártémákra mint a szinti betétekre, vagy az elektronikai effektekre még akkor is ha a gitártémákat már nem először játszák. És tekintve, hogy amit manapság hívunk(hívtok) metálcore-nak az nagyrészt az InFlames munkásságán (is) alapszik, nem biztos, hogy az a klisé amit te annak gondolsz.

5. Rezy

   2008.06.14. | 19:22 | Válasz

   Szerintem nagyon jól sikerült az új album, első hallás után nem tetszett valami oknál fogva de mostmár kedvenc albumaim közé tartozik, szerintem a Drenched in fear a legjobb szám…

6. BenŐke

   2008.06.18. | 0:50 | Válasz

   Szerintem is jó.

7. CSA

   2008.06.20. | 22:08 | Válasz

   Egyéni vélemény a Sense of Purpose-ról:
   Én speciel a Come Clarityvel és a régebbi slágerekkel ismerkedtem meg az In Flamessel, és állandóan azt olvasom, hogy mennyire elkurvultak mostanra. Meghallgattam a korábbi albumokat, persze jók, de az újak sem rosszak, sőt. A Come Clarity óriási lett, habár Anders néhol bénázott, a hangszeresek vitathatatlanul ütöttek. Az új album egy fokkal gyengébb a CC-nél, de még így is kihagyhatatlan.

   Rengeteg a slágeres dallam, elszállós refrén, fogós riffek és gyönyörűek a szólók. Habár a számok nem tökéletesek, nincs felejthetetlen sláger, mint a korábbi albumokon, de minden számban van valami olyan, amiről nem lehet lemaradni. A gitárosok szerintem a világ legjobbjai. A kedvencem a The Chosen Pessimist, ahol Anders bebizonyítja (nekem legalábbis), hogy az éneklésével is fel tud dobni egy számot.

8. medve

   2008.06.25. | 13:25 | Válasz

   Szerintem ez az album kicsit elüt a szokásos In Flames zúzásoktól de a srácok ebben is nagyot alkottak.Nekem első meghallgatásra még 100%-an annyira nem tetszett de másodszorra már nagyon bejött.A gitárok ott vannak meg a dob is szerintem zsír album.
   Csak így tovább In Flames

9. Petrekin Dávid

   2008.12.09. | 10:01 | Válasz

   Én csak annyiz mondok, hogy ha már megfigyeltétek, az In Flames nem popzenét játszik. A come clarity óriási példányszámban kelt el, szóval kiadhattak volna mégegy ugyanolyan lemezt, és akkor nemcsak gazdagabbak lettek volna pár millával, de most ezen a lapon senki sem fikázná őket. Csak talán én. De NEM EZT TETTÉK. Tényleg jó volt az előző lemez, meg az azelőtti és így tovább. De egyik sem hasonlítható a másikhoz. A Flamesnek akárhányszor hozott is sikert egy lemezük, mindig változtattak a bevállt sémán. És aki nem poprokkot akar hallgatni, hanem vmi egyedit, amiben a szerzők tényleg magukat adják, és nem a nagyközönséget szolgálják(mint ezt pár hozzászóló szeretné) akkor imádni fogja ezt a lemezt.

   Kell pár hét, mire a hallgató ráérez a hangulatára, és nem olyan füllel hallgatja mint pl.:bullet for my vallentine-t. Nekem is kellett két hét, hogy megszeressem, de azóta(kb mióta kijött a lemez) lehetetlen hogy ne hallgassam mindennap.

10. Jasonhood

    2008.12.09. | 10:37 | Válasz

    A Bullet For My Valentine-os dologgal vitatkoznék, de a többi igaz :D!

11. luke

    2009.09.24. | 11:00 | Válasz

    Na és milyen a Purpose korong egy évvel a megjelenés után?

    Amikor először hallottam ezt a lemezt, marhára kásásnak tűnt a hangzás a Come Clarity után, “mi ez a moslék?” felkiáltással írtam le az egészet. De mivel az IF all-time kedvencem (Reroute és Soundtrack albumokat kivéve, azok szvsz nem lettek valami jók), adtam neki még egy esélyt. Sokadik hallgatásra azt tudom mondani, hogy ez egy marha erős lemez, valahol a Clayman után is jöhetett volna. Tömérdek régi hatás felfedezhető rajta, ami miatt sokan megszerettük ezt a bandát. (legkésőbb 1998-ban már nagy kedvenc volt.)

    Szerintem ezzel kezdik jóvátenni azt a merőben elhibázott stílusváltást, ami sok mindenkinek (pl. juszf) annyira bejön. Persze a Jester Race/Whoracle/Colony szintet nem üti meg ez a lemez. De jó hallgatni, és egyre jobb.

    (A Chosen Pessimisten viszont millió újrahallgatás se segít, ez minden idők legrosszabb IF dala sztem. Van Andersnek ez a Passenger nevű bandája, ha ott jól tud énekelni, akkor itt vajon miért nyekereg ilyen borzalmasan?)

    De mindent összevetve a Clayman utániak közül eddig ez a legjobb lemez.

    In Flames We Trust!