A nem túl nagy számú hazai stoner bandák egyik legújabbjáról van szó, melyet a Wall Of Sleep-ből már ismerős Kemencei Balázs gitáros, valamint Kamarás Szilárd és Ifju Boldizsár alapított. Annak ellenére, hogy idehaza egyelőre nem túl sok csapat munkálkodik ebben a műfajban, időről-időre felbukkannak új arcok, s ahogy nemrég a Sunday Fury is egy egészen korrekt anyagot tett le az asztalra, a Stonedirt-nek sem kell szégyenkeznie parasztbluesával.

Tíz nóta nem egész 35 percben, ennek ellenére elsőre kicsit összefolyik az egész, nem jön ki a dalok karaktere, de ez pár hallgatás után magától gyógyul. Hangulatában, tartalmában és a megjelenésében is abszolút a southern stílusra játszik az album, ami - meg kell hagyni - kurva jól áll nekik. A muzsika valamivel egyszerűbb, tömörebb mint a Sunday Fury esetében, a dalok is rövidebbek, engem inkább emlékeztetett a Stereochristra. Hatalmas dicséret illeti Tarjányi Endrét, van torka a srácnak, a mocskos ének mellett a tisztább hangokat is lazán hozza. Nekem elsősorban a páratlan sorszámú nóták (Bleed As I Bleed, Joygrinders, 2Faced Guy, Whiskey) tetszettek, de a záró Something’s Dying in Me (Redneck Blues) is nagyon ott van. Élőben nagyot üthetnek a dalok, már csak azért is, mert valószínűleg szinte egy az egyben vissza tudják adni az albumon hallottakat. A szólókat például gyakran ritmusgitár nélkül, csak a basszusalapra játszotta fel Balázs.

Amit ebből a műfajból ki lehet hozni, azt nagyjából meg is kapjuk a Redneck Blues-zal. Újabb kedvelhető hazai csapat a kínálatban.