Úgy néz ki a május idén is egy jó „évjáratnak” bizonyult. A hónap üdvöskéje Glenn Hughes mellett Kip Winger új albuma. A 2007-es Winger Live lemezt követően itt a következő csapás, de ez már nem a „testület”, hanem az amerikai művész oldaláról. Az album zenei stílusának részletes kivesézésétől eltekintenék, feleljen meg mindenkinek az a kifejezés hogy; „valami rock”. Talán azért, mert ez annak is egy nagyon sajátos olvasata. Ezen nem csak a hangszer kavalkád által okozott „határsértéseket” értem, hanem azt az átgondolt alkotói koncepciót, ami formát adott neki.

Kuriózumnak itt a Ghost c. szám ami egy zongora - két hegedűs tétel. Vagy a 13-as bónusz track (Monster), ahol egy elektronikus alapon ölt formát Kip Winger géniusza. Az ilyen képletek marhára kitágítják azt az értelmezési keretet, amiben aztán alkotni lehet. Ez az attitűd érződik az egész albumon, ami számomra baromi szimpatikus, vagyis; a zenét egyfajta „játéknak”, nyelvnek fogjuk fel, hogy elmondhassunk, kifejezzünk rajta valamit. Így már nyugodtan megférnek egymás mellett az ilyen dolgok, mint a classic, bluse, rock, soul, etno, electro… De ne féljünk, az egyveleg még így is tiszta, igaz atmoszférikus.

Persze a zene nem fogja leszaggatni a fejünket, de ilyet ne is várjunk tőle, mivel makacs egy természete van. Viszont szánjunk rá helyette annál nagyobb figyelmet, már amennyiben nyitottabbak vagyunk egy rozsdás konzervdoboznál. Ilyen szemléletben rengeteg szépséget fedezhetünk fel, és ha bírjuk az angolt, akkor nem árt a szövegekre is odafigyelni.